Provided by: nmap_7.95+dfsg-3_amd64 
NÉV
nmap - Hálózat feltérképező és biztonsági/kapu letapogató eszköz
ÁTTEKINTÉS
nmap [Letapogatási típus...] [Beállítások] {cél meghatározása}
LEÍRÁS
Az Nmap („Network Mapper”) egy hálózatfelderítésre és biztonsági ellenőrzésre használható, nyílt
forráskódú eszköz. Nagy hálózatok gyors feltérképezésére tervezték, ennek ellenére jól használható
egyetlen számítógép ellenőrzésére is. Az Nmap egy új módon használja a nyers IP csomagokat annak
kiderítésére, hogy mely számítógépek érhetők el a hálózaton, ezek a számítógépek milyen szolgáltatásokat
(alkalmazás neve és változata) kínálnak fel, milyen operációs rendszert futtatnak (és annak melyik
változatát), milyen csomagszűrőt/tűzfalat használnak, valamint számtalan egyéb jellemzőre. Noha az Nmap
programot általában biztonsági ellenőrzésekre használják, sok hálózati rendszergazda hasznosnak fogja
találni a napi rutinfeladatokban is, mint például a hálózati leltár elkészítésében, a szolgáltatások
frissítésének ütemezésében, vagy egy számítógép/szolgáltatás üzemidejének meghatározásában.
Az Nmap kimenete egy lista a vizsgált célpontokról, mindegyikről kiegészítő információkkal, melyek
részletessége a beállított paraméterektől függ. Ezek közül az információk közül a legfontosabb az
„érdekes kapuk táblázata”. Ez a táblázat tartalmazza a kapuszámot és a protokollt, a szolgáltatás nevét
és az állapotot. Az állapot lehet nyitott (open), szűrt (filtered), zárt (closed), vagy nem szűrt
(unfiltered). A nyitott (open) azt jelenti, hogy a célállomáson egy alkalmazás ezen a kapun
kapcsolódásra/csomagokra vár. A szűrt (filtered) azt jelenti, hogy egy tűzfal, szűrő vagy egyéb hálózati
akadály lezárja a kaput, így az Nmap nem tudja megmondani, hogy ez nyitott (open) vagy zárt (closed). A
zárt (closed) kapukon nincs várakozó alkalmazás, ennek ellenére ezek bármikor nyitva lehetnek. A kapuk
akkor kerülnek a szűretlen (unfiltered) kategóriába, ha válaszolnak ugyan az Nmap próbáira, de az Nmap
nem tudja meghatározni, hogy nyitottak (open) vagy zártak (closed). Az Nmap a nyitott|szűrt
(open|filtered) és a zárt|szűrt (closed|filtered) kombinációt használja, amikor nem tudja meghatározni,
hogy a kapu melyik állapotban van. A kaputáblázat tartalmazhatja a figyelő program nevét és
változatszámát is, amennyiben a paraméterek között kérte ennek felderítését. Amikor IP protokoll
ellenőrzést kér (-sO), az Nmap a kapuk listája helyett a támogatott IP protokollokról közöl információt.
Az érdekes kapuk táblázatának kiegészítéseként az Nmap további információkat tud szolgáltatni a
célállomásról, beleértve a fordított DNS neveket, feltételezéseket az operációs rendszerről, az eszközök
típusa és a MAC címek.
Az 1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás feliratú ábrán egy tipikus Nmap letapogatás látható. Ebben
a példában csak a -A paramétert használtuk az operációs rendszer és a szolgáltatások érzékelésére, a
parancsfájl (script) alapú ellenőrzésre és az útvonal feltárására; a -T4 paramétert a gyorsabb
végrehajtásra; végül pedig a két célállomás nevét.
1. példa - Egy jellegzetes Nmap letapogatás
# nmap -A -T4 scanme.nmap.org playground
Starting nmap ( https://nmap.org )
Interesting ports on scanme.nmap.org (205.217.153.62):
(The 1663 ports scanned but not shown below are in state: filtered)
PORT STATE SERVICE VERSION
22/tcp open ssh OpenSSH 3.9p1 (protocol 1.99)
53/tcp open domain
70/tcp closed gopher
80/tcp open http Apache httpd 2.0.52 ((Fedora))
113/tcp closed auth
Device type: general purpose
Running: Linux 2.4.X|2.5.X|2.6.X
OS details: Linux 2.4.7 - 2.6.11, Linux 2.6.0 - 2.6.11
Uptime 33.908 days (since Thu Jul 21 03:38:03 2005)
Interesting ports on playground.nmap.org (192.168.0.40):
(The 1659 ports scanned but not shown below are in state: closed)
PORT STATE SERVICE VERSION
135/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
139/tcp open netbios-ssn
389/tcp open ldap?
445/tcp open microsoft-ds Microsoft Windows XP microsoft-ds
1002/tcp open windows-icfw?
1025/tcp open msrpc Microsoft Windows RPC
1720/tcp open H.323/Q.931 CompTek AquaGateKeeper
5800/tcp open vnc-http RealVNC 4.0 (Resolution 400x250; VNC port: 5900)
5900/tcp open vnc VNC (protocol 3.8)
MAC Address: 00:A0:CC:63:85:4B (Lite-on Communications)
Device type: general purpose
Running: Microsoft Windows NT/2K/XP
OS details: Microsoft Windows XP Pro RC1+ through final release
Service Info: OSs: Windows, Windows XP
Nmap finished: 2 IP addresses (2 hosts up) scanned in 88.392 seconds
Az Nmap legújabb változata a https://nmap.org címről tölthető le. A legfrissebb kézikönyv a
https://nmap.org/man/ címről tölthető le.
MEGJEGYZÉS A FORDÍTÁSHOZ
Az Nmap Referencia Útmutató jelen magyar változatát Mlatilik Zsolt készítette a 6184-es eredeti angol
változat[1] alapján <drmac68@freemail.hu>. A fordítást annak reményében készítettem, hogy megkönnyítse a
magyar nyelvű felhasználók számára a program használatát. Nem tudom garantálni, hogy ez a leírás olyan
teljes vagy naprakész, mint az eredeti angol változat. Ez a fordítás a Creative Commons Attribution
License[2] alapján szabadon módosítható és terjeszthető.
PARAMÉTER ÖSSZEFOGLALÓ
Ez az összefoglaló akkor jelenik meg, amikor az Nmap programot paraméterek nélkül indítjuk el. A
legfrissebb változata a https://nmap.org/data/nmap.usage.txt címen érhető el. Ez a lista segít emlékezni
a legáltalánosabb paraméterekre, de nem helyettesíti az útmutatóban található részletes dokumentációt.
Néhány rejtett paraméter szintén nem található meg ebben a listában.
Nmap 4.53 ( https://nmap.org )
Használat: nmap [Letapogatási típus(ok)] [Paraméterek] {Célpont meghatározások}
CÉLPONT MEGHATÁROZÁSOK:
Átadhatók állomásnevek, IP címek, hálózatok, stb.
Pl.: scanme.nmap.org, microsoft.com/24, 192.168.0.1; 10.0.0-255.1-254
-iL <fájlnév>: A cél állomásnevek/hálózatok listája
-iR <állomások száma>: Véletlen célpontok kiválasztása
--exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...>: Állomások/hálózatok kihagyása
--excludefile <fájlnév>: A kivételek listája
ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE:
-sL: Lista letapogatás - egyszerűen kilistázza a letapogatni kívánt célpontokat
-sP: Visszhang letapogatás - meghatározza, hogy egy állomás elérhető-e a hálózaton
-PN: Minden állomást elérhetőnek tekint -- átugorja az állomás felderítését
-PS/PA/PU [kapulista]: TCP SYN/ACK or UDP felderítés a megadott kapukon
-PE/PP/PM: Felderítési próbák ICMP visszhang, időbélyeg és alhálózati maszk kéréssel
-PO [protocol lista]: IP protokoll visszhang
-n/-R: Soha nem végez DNS feloldást/Mindig végez DNS feloldást [alapérték: esetenként]
--dns-servers <kiszolg1[,kiszolg2],...>: Saját DNS kiszolgáló megadása
--system-dns: Az operációs rendszer DNS felodóját használja
LETAPOGATÁSI TÍPUSOK:
-sS/sT/sA/sW/sM: TCP SYN/Connect()/ACK/Window/Maimon letapogatás
-sU: UDP letapogatás
-sN/sF/sX: TCP Null, FIN, and Xmas letapogatások
--scanflags <jelzőbitek>: A TCP jelzőbitek testreszabása
-sI <zombi állomás[:probakapu]>: Üresjárati letapogatás
-sO: IP protokoll letapogatás
-b <FTP átjátszó állomás>: FTP ugráló letapogatás
--traceroute: Útvonal követése minden állomáshoz
--reason: Megjeleníti az okot, amiért egy kapu egy adott állapotban van
KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND:
-p <kaputartomány(ok)>: Csak a megadott kapuk letapogatása
Pl.: -p22; -p1-65535; -p U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080
-F: Gyors mód - Az alapértelmezettnél kevesebb kapu letapogatása
-r: Kapuk letapogatása sorrendben - nem véletlenszerűen
--top-ports <szám>: Csak a <szám> darab leggyakoribb kapu letapogatása
--port-ratio <arány>: Az <arány>-nál gyakoribb kapuk letapogatása
SZOLGÁLTATÁS/VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS:
-sV: A nyitott kapuk próbája a szolgáltatás/változat információ meghatározására
--version-intensity <szint>: Beállítás 0 (enyhe) és 9 (az összes proba lefuttatása) között lehetséges
--version-light: Csak a legvalószínűbb próbák lefuttatása (2-es intenzitás)
--version-all: Minden egyes próba lefuttatása (9-es intenzitás)
--version-trace: A letapogatási műveletek részletes megjelenítése (hibakereséshez)
PARANCSFÁJL ALAPÚ LETAPOGATÁS:
-sC: megfelel a --script=safe paraméternek,tolakodó
--script=<Lua parancsfájlok>: A <Lua parancsfájlok paraméter> mappák,
parancsfájlok és parancsfájl kategóriák vesszővel elválasztott listája
--script-args=<n1=v1,[n2=v2,...]>: paraméterek átadása a parancsfájl(ok)nak
--script-trace: Az összes elküldött és fogadott adat megjelenítése
--script-updatedb: A parancsfájl adatbázis frissítése.
OPERÁCIÓS RENDSZER FELDERÍTÉSE:
-O: Engedélyezi az operációs rendszer felderítését
--osscan-limit: Az operációs rendszer felderítését csak az ígéretes célpontokra korlátozza
--osscan-guess: Agresszívebb operációs rendszer felderítés
IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY:
Azoknál a paramétereknél, ahol <idő> meghatározás szerepel, az alapértelmezett
egység a milliszekundum, kivéve ha az értékhez hozzáfűzi az 's' (másodperc),
'm' (perc), vagy 'h' (óra) módosítót (pl. 30m).
-T[0-5]: Időzítési sablon megadása (a nagyobb érték a gyorsabb)
--min-hostgroup/max-hostgroup <méret>: A párhuzamosan letapogatható állomások csoportmérete
--min-parallelism/max-parallelism <szám>: A párhuzamosan végezhető próbák száma
--min-rtt-timeout/max-rtt-timeout/initial-rtt-timeout <time>: Az egyes próbák
időzítésének beállítása.
--max-retries <próbák>: Limitálja a kapuletapogatások ismétlését.
--host-timeout <idő>: Ennyi idő után abbahagyja az állomás letapogatását
--scan-delay/--max-scan-delay <idő>: Az egyes próbák közti idő beállítása
TŰZFAL/BEHATOLÁS ÉRZÉKELŐ MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS:
-f; --mtu <érték>: csomagok tördelése (vagy küldés a megadott MTU értékkel)
-D <csali1,csali2[,ME],...>: A letapogatás leplezése csalikkal
-S <IP cím>: Forráscím hamisítása
-e <csatoló>: Megadott hálózati csatoló használata
-g/--source-port <kapuszám>: Megadott kapuszám használata
--data-length <szám>: Véletleszerű adat hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz
--ip-options <paraméterek>: Csomagok küldése meghatározott IP paraméterekkel
--ttl <érték>: Az IP csomag time-to-live értékének beállítása
--spoof-mac <mac cím/előtag/gyártó neve>: A saját MAC cím hamisítása
--badsum: Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel
KIMENET:
-oN/-oX/-oS/-oG <fájlnév>: A letapogatás eredményének mentése fájlba normál,
XML, s|<rIpt kIddi3, vagy grepelhető formátumban, a megadott fájlnévvel.
-oA <bázisnév>: Mentés fájlba a három főbb formátumban egyszerre
-v: Bőbeszédű üzemmód beállítása (kétszer használva még több információt ad)
-d[szint]: Hibakeresési szint beállítása vagy növelése (maximum 9-ig értelmes)
--open: Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja
--packet-trace: Az összes elküldött és fogadott csomagot megjeleníti
--iflist: Megjeleníti az állomás hálózati csatolóit és az útvonalakat (hibakereséshez)
--log-errors: Hibák/figyelmeztetések rögzítése normál formátumú kimenő fájlba
--append-output: Felülírás helyett hozzáfűzi az eredményeket a létező kimeneti fájlhoz
--resume <fájlnév>: Megszakított letapogatás folytatása
--stylesheet <útvonal/URL>: XSL stíluslap az XML kimenet HTML formátumúra alakításához
--webxml: Referencia stíluslap az Insecure.Org weboldalról a hordozhatóbb XML dokumentumokért
--no-stylesheet: Nem rendel XSL stíluslapot az XML kimenethez
VEGYES:
-6: Engedélyezi az IPv6 letapogatást
-A: Engedélyezi az operációs rendszer és a változat érzékelését, a parancsfájl alapú
letapogatást és az útvonalkövetést
--datadir <mappanév>: Saját Nmap adatfájl helyének megadása
--send-eth/--send-ip: Adatküldés nyers ethernet keretek vagy IP csomagok használatával
--privileged: Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsági szinttel rendelkezik
--unprivileged: Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs jogosultsága nyers socketek használatára
-V: Az Nmap változat kiírása
-h: Ennek a rövid összefoglalónak a megjelenítése.
PÉLDÁK:
nmap -v -A scanme.nmap.org
nmap -v -sP 192.168.0.0/16 10.0.0.0/8
nmap -v -iR 10000 -PN -p 80
NÉZD MEG A MAN OLDALAKAT A TOVÁBBI PARAMÉTEREKHEZ, LEÍRÁSOKHOZ ÉS PÉLDÁKHOZ
A CÉLPONT MEGHATÁROZÁSA
Az Nmap parancssorban mindent, ami nem paraméter (vagy paraméter kiegészítés) célpont meghatározásként
értelmez. Célpont meghatározása legegyszerűbben IP cím vagy állomásnév megadásával lehetséges.
Néha szükség lehet szomszédos állomások teljes hálózatának letapogatására. Ennek érdekében az Nmap
támogatja a CIDR stílusú címzést. Hozzáfűzheti a
/numbits paramétert az IP címhez vagy az állomásnévhez és az Nmap letapogat minden IP címet, mely a
numbits paraméter alapján a megadott IP címmel vagy állomással egy alhálózaton található. Például a
192.168.10.0/24 címzéssel letapogatható a 192.168.10.0 (bináris: 11000000 10101000 00001010 00000000) és
a 192.168.10.255 (bináris: 11000000 10101000 00001010 11111111) címek közötti 256 állomás. A
192.168.10.40/24 címzést szintén ugyanezt az eredményt adja. Megadva a scanme.nmap.org állomást az IP
címe 205.217.153.62. Így a scanme.nmap.org/16 címzéssel 65,536 IP cím tapogatható le a 205.217.0.0 és a
205.217.255.255 címek között. A legkisebb megadható érték a /1, mellyel az Internet fele tapogatható le.
A legnagyobb megadható érték a 32, mellyel a megadott állomás vagy IP cím tapogatható le, mivel itt a
címbitek rögzítettek.
A CIDR jelölés rövid, de nem eléggé rugalmas minden esetben. Például szeretné letapogatni a
192.168.0.0/16 címtartományt, de szeretné kihagyni a 0-ra és 255-re végződő IP címeket, mivel ezek
általában üzenetszórási címek. Az Nmap ezt az úgynevezett oktett tartomány címzésen keresztül biztosítja.
Ahelyett, hogy hagyományos IP címeket adna meg, megadhat vesszővel elválasztott számsorozatot vagy
tartományt minden egyes oktettben. Például a 192.168.0-255.1-254 címzéssel átugorhat minden olyan IP
címet, melynek utolsó oktettje 0-ra vagy 255-re végződik. A tartományok nem korlátozódnak kizárólag az
utolsó oktettre: a 0-255.0-255.13.37 címzéssel a teljes Internet címtérből letapogathatja azokat az
állomásokat, melyeknek IP címük 13.37 -re végződik. Az ilyen nagy terjedelmű mintavétel hasznos lehet
Internetes kutatásoknál és felméréseknél.
Az IPv6 címek kizárólag teljes alakjukban vagy állomásnév alakban adhatóak meg. CIDR címzés és oktett
tartományok nem támogatottak az IPv6 címzésnél, mivel ezek itt ritkán hasznosak.
Az Nmap a parancssorban többféle célpont meghatározást elfogad és ezeknek nem kell azonosaknak lenniük.
Az nmap scanme.nmap.org 192.168.0.0/16 10.0.0,1,3-7.0-255 parancs erre mutat egy példát.
Bár a célpontok meghatározása általában a parancssorban történik, a következő paraméterek szintén
használhatóak a célpontok megadására:
-iL <fájlnév> (Bemenet listából)
A célpontok kiválasztása a fájlnév által meghatározott fájlból. Nagyobb mennyiségű célpont megadása a
parancssorban eléggé kényelmetlen, de mindennapos feladat. Például az Ön DHCP kiszolgálója
nyilvántart 10,000 aktuális klienst, melyeket Ön mind le akar tapogatni. Vagy például le akarja
tapogatni a teljes IP tartományt, kivéve a nyilvántartott címeket, hogy megtalálja azokat az
állomásokat, amelyek érvénytelen statikus IP címet használnak. Egyszerűen generálja le a letapogatni
kívánt állomások listáját és adja át a fájlnevet a -iL paraméteren keresztül az Nmap részére. A
bejegyzések minden olyan formátumban szerepelhetnek, melyet az Nmap a parancssorán keresztül is
elfogad (IP cím, állomásnév, CIDR, IPv6 vagy oktett tartomány). A bejegyzések elválasztására
használhat a szóköz, a tabulátor, vagy írhat minden bejegyzést új sorba. Ha fájlnévként az
elválasztójelet (-) adja meg, akkor az Nmap a célpontok adatait a standard bemenetről veszi át.
-iR <állomások száma> (Véletlen célpontok kiválasztása)
A teljes Internetet felölelő megfigyeléseknél és más kutatásoknál szükség lehet véletlenszerű
célpontok kiválasztására. Az állomások száma paraméterrel meghatározhatja, hogy az Nmap hány IP címet
generáljon. A nemkívánatos IP címek - privát, többesküldéses vagy ki nem osztott tartományok -
automatikusan kikerülnek a listából. Ha a 0 paramétert adja meg, akkor a címek generálása a
végtelenségig folytatódik. Vegye figyelembe, hogy néhány rendszergazdát zavarja, ha a hálózatát
felhatalmazás nélkül vizsgálja és panasszal élhet. Így ezt a paramétert kizárólag saját felelősségére
használja. Ha egy esős délutánon unatkozik, próbálja ki ezt a parancsot: nmap -sS -PS80 -iR 0 -p80.
Így véletlenszerűen keresgélhet eddig ismeretlen webkiszolgálók után.
--exclude <állomás1[,állomás2][,állomás3],...> (Állomások/hálózatok kihagyása)
Azoknak a célpontoknak a vesszővel elválasztott listája, melyeket ki akar hagyni a letapogatásból,
még ha tagjai is a megadott hálózati tartománynak. Az átadott lista a megszokott Nmap szintaxist
követi, tehát szerepelhet benne állomásnév, CIDR tartomány, oktett tartomány stb. Ez akkor lehet
hasznos, ha a letapogatni kívánt hálózat olyan kritikus kiszolgálókat vagy rendszereket tartalmaz,
melyek nem várt módon reagálnak a kapuletapogatásra, illetve ha a letapogatni kívánt hálózat egy
részét más valaki üzemelteti.
--excludefile <fájlnév> (A kivételek listája)
Ez ugyanazt a funkciót valósítja meg, mint az --exclude paraméter, csak a kivételeket nem a
parancssorban adja át, hanem a fájlnév által meghatározott fájlban. A fájl formátumára ugyanazok
érvényesek, mint a célpontokat tartalmazó fájlra.
ÁLLOMÁS FELDERÍTÉSE
Bármilyen hálózati felderítési feladat legelső lépése, hogy a (sokszor) hatalmas IP tartományt
leszűkítsük egy olyan listára, mely csak az aktív vagy érdekes állomásokat tartalmazza. Minden IP cím
minden egyes kapujának letapogatása lassú és általában szükségtelen is. Természetesen hogy mi tesz egy
állomást érdekessé, az nagymértékben függ a letapogatás céljától. Rendszergazdák érdeklődhetnek csak egy
bizonyos szolgáltatást futtató állomások után, míg egy biztonsági ellenőrzésnél érdekes lehet minden
berendezés, amelynek IP címe van. Egy rendszergazdának elegendő lehet egy ICMP visszhang alapú
letapogatás, hogy felderítse a hálózatán lévő állomásokat, míg egy behatolási teszt során próbák ezreinek
különféle csoportjait is be kell vetni egy tűzfal korlátozásainak megkerülésére.
Mivel a felderítési igények teljesen különbözőek, ezért az Nmap a használt technikák testreszabásához
rengeteg lehetőséget kínál. Az állomás felderítést sokan egyszerűen csak PING letapogatásnak hívják,
pedig ez sokkal több, mint egyszerű ICMP visszhang kérés küldése (erre kiválóan alkalmasa a széles körben
elterjedt ping eszköz. A felhasználók teljesen kihagyhatják a visszahang kérést a lista alapú
letapogatással (-sL), a visszhang tiltásával (-PN) vagy a hálózathoz kötött, több kapura kiterjedő TCP
SYN/ACK, UDP, és ICMP próbák tetszőleges kombinációjával. Ezeknek a próbáknak a célja olyan válaszok
kérése, melyek megmutatják, hogy egy adott IP cím aktív-e (használja-e valamely állomás, vagy hálózati
eszköz). A legtöbb hálózaton egy megadott időben az IP címeknek csak egy kis része aktív. Ez különösen
igaz az RFC1918 által meghatározott privát címekre, mint például a 10.0.0.0/8 hálózat. Ebbe a hálózatba
16 millió IP cím tartozik, mégis a legtöbbször olyan vállalatok használják, melyeknek nincs 1000-nél több
gépük. Az állomás felderítéssel ezek az elszórt gépek megtalálhatók az IP címek tengerében.
Ha nincs megadva állomás felderítési paraméter, az Nmap minden egyes célpont felé elküld egy TCP ACK
csomagot a 80-as kapura, valamint elküld egy ICMP visszhang kérést is. Kivételt képez, ha egy helyi
ethernet hálózaton végez ARP letapogatást. Ha nem rendszergazdaként futtatja a programoz, akkor az ACK
helyett egy SYN csomag kerül elküldésre a connect() rendszerhíváson keresztül. Ezek az alapértékek
ugyanazok, mintha a -PA -PE paramétereket használta volna. A helyi hálózatokon ezek az állomásfelderítési
próbák általában elegendőek, azonban egy biztonsági ellenőrzés során javasolt egy sokkal átfogóbb
felderítést végezni.
A -P* paraméterek (melyekkel a visszhang típusok adhatók meg) kombinálhatóak. Egy szigorú tűzfalon való
átjutás esélyét növelheti, ha többféle próbát indít el különböző TCP kapukra, különféle
jelzőbeállításokkal és ICMP kódokkal. Figyeljen arra, hogy a helyi ethernet hálózaton lévő célpontok
esetén akkor is végrehajtódik egy ARP felderítés (-PR), ha megad más -P* paramétert, mivel ez szinte
minden esetben gyorsabb és sokkal hatékonyabb.
Alaphelyzeben az Nmap elvégez egy állomás felderítést és ezután kezdi el az élő állomásoikon a kapuk
letapogatását. Ez akkor is igaz, ha egy nem alapértelmezett állomás felderítési módot határozott meg,
mint például az UDP próbák (-PU). Olvassa el a -sP paraméter leírását, ha további információkra kiváncsi
arról, hogyan hajthat végre csak állomás felderítést. Használja a -PN paramétert, ha ki akarja hagyni az
állomás felderítési lépést és egyből a célpontok kapuletapogatására akar lépni. A következő
paraméterekkel vezérelheti az állomások felderítését:
-sL (Lista Letapogatás)
A lista letapogatás az állomás felderítés legprimitívebb módja. Egyszerűen kilistázza a megadott
hálózat(ok)on található állomásokat anélkül, hogy bármilyen adatcsomagot küldene. Alaphelyzeben az
Nmap még ekkor is elvégez egy fordított DNS lekérdezést azért, hogy megkapja az állomások neveit.
Gyakran meglepően sok információval szolgálhat egy egyszerű állomásnév is. Például az fw.chi egy
vállalat Chicagoban lévő tűzfalának a neve. A lista végén az Nmap megadja az IP címek számát is. A
lista letapogatással könnyen ellenőrizhető, hogy a célba vett állomásokhoz a megfeleő IP címek
állnak-e rendelkezésre. Ha az állomás esetleg ismeretlen tartománynevet ad vissza, érdemes további
ellenőrzést is elvégezni, nehogy véletlenül más hálózatot tapogasson le.
Mivel az alapötlet az, hogy egyszerűen nyomtassunk egy listát a célpontokról, ezért a magasabb szintű
funkciók, mint például a kapuletapogatás, az operációs rendszer érzékelése vagy a visszhang
letapogatás nem kombinálható ezzel a funkcióval. Ha szeretné letiltani a visszhang letapogatást
mialatt magasabb szintű funkciókat használ, olvassa el a -PN paraméter leírását.
-sP (Visszhang Letapogatás)
Ezzel a paraméterrel arra utasítja az Nmap programot, hogy kizárólag visszhang letapogatást (állomás
felderítést) hajtson végre, majd nyomtasson egy listát azokról az állomásokról, amelyek válaszoltak a
letapogatásra. Semmilyen további teszt (mint például kapuletapogatás, vagy operációs rendszer
felderítése) nem kerül végrehajtásra. Ez a lépés némileg tolakodóbb, mint a lista letapogatás és
gyakran ugyanolyan céllal használják. Ez lehetőséget biztosít a célhálózat finom felderítésére
anélkül, hogy túlságosan felkeltené a figyelmet. Egy támadó számára sokkal hasznosabb azt tudni, hogy
hány élő állomás van a célhálózatban, mint a lista letapogatás által visszaadott állomásneveknevek és
IP címek halmaza.
A rendszergazdák szintén hasznosnak fogják találni ezt a paramétert. Egyszerűen felderíthető vele a
hálózatban elérhető állomások száma vagy ellenőrizhető egy kiszolgáló elérhetősége. Gyakran nevezik
ezt a funkciót visszhang pásztázásnak is és sokkal megbízhatóbb, mint az üzenetszórási címre küldött
viszhang kérés, mivel sok állomás nem válaszol az üzenetszórási címre küldött kérésre.
Az -sP paraméter alapesetben egy ICMP visszhang kérést küld, valamint egy TCP csomagot a 80-as
kapura. Ha a parancsot nem rendszergazdaként adjuk ki, csak egy SYN csomag kerül elküldésre (a
connect() rendszerhívásonkeresztül) a célállomás 80-as kapujára. Ha rendszergazdaként a helyi
hálózaton próbál állomásokat letapogatni, akkor egy ARP kérés (-PR) kerül elküldésres, hacsak nem
adja meg a --send-ip paramétert. A nagyobb rugalmasság érdekében az -sP paraméter kombinálható
bármelyik felderítési próbával (-P* paraméterek, kivéve a -PN paramétert). Ha ezeket a próbatípusokat
használja, akkor az alapértelemzett próbák (ACK csomag és visszhang kérés) kimaradnak. Ha az Nmap
programot futtató gép és a célállomás között szigorú szabályokkal működő tűzfal találhat, akkor
ezeknek a fejlett technikáknak az alkalmazása mindenképpen ajánlott. Máskülönben kimaradhatnak
állomások, ha a tűzfal eldobálja a próbákat, vagy a célállomások válaszait.
-PN (Nincs visszhang)
Ezzel a paraméterrel az Nmap állomás felderítési lépése teljesen elhagyható. Normál esetben az Nmap
ezt a lépést használja az aktív állomások meghatározására a további letapogatás előtt. Alapesetben az
Nmap az erőteljesebb próbákat (kapuk letapogatása, változat érzékelés, operációs rebdszer érzékelése)
csak azokon az állomásokon hajtja végre, amelyeket aktívnak érzékelt. Ha a -PN paraméterrel letiltja
a felderítési funkciót, az Nmap valamennyi megadott célpont IP címén végrehajtja a kért letapogatási
műveleteket. Tehát ha egy B osztályú címtartományt adott meg célpontként (/16), akkor mind a 65,536
IP cím letapogatásra kerül. Csakúgy, mint a lista letapogatásnál, a megfelelő állomás felderítési
lépés kimarad, viszont a célpontok listájának kinyomtatása és a kilépés helyett az Nmap folytatja a
kért műveletek végrehajtását és feltételezi, hogy valamennyi célpont aktív. A helyi ethernet
hálózaton lévő gépeken az ARP letapogatás ekkor is végrehajtásra kerül (hacsak a --send-ip paramétert
meg nem adja), mivel a további letapogatásokhoz az Nmap-nek szüksége van a MAC címre. Ennek a
paraméternek a régi meghatározása a P0 volt, de átnevezésre került, hogy megakadályozható legyen a
protokoll visszhang PO paraméterével való keveredése.
-PS [kapulista] (TCP SYN visszhang)
Ez a paraméter egy beállított SYN zászlójú üres TCP csomagot küld a célpont felé. Az alapértelmezett
célkapu a 80-as (ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h) fájlban a
DEFAULT_TCP_PROBE_PORT_SPEC paraméterrel. Futásidőben is megadható más célkapu paraméterként. A
szintaxis ugyanaz, mint a -p paraméternél, kivéve hogy a kaputípus megadása - mint például a T: - nem
engedélyezett. Néhány példa: -PS22 és -PS22-25,80,113,1050,35000. Figyeljen arra, hogy a -PS
paraméter és a kapulista között nem lehet szóköz. Ha több kaput is megadott, a próbák párhuzamosan
kerülnek végrehajtásra.
A beállított SYN zászló azt sugallja a célpontnak, hogy Ön kapcsolatot kíván kezdeményezni. Normál
helyzetben a célkapu zárva lesz és a célpont egy RST (reset) csomagot küld vissza. Ha a kapu nyitva
van, a célpont végrehajtja a 3 lépéses kapcsolatfelépítés második lépését és egy SYN/ACK TCP csomagot
küld vissza. Ezután az Nmap-et futtató állomás egy RST csomag küldésével lebontja az éppen felépülő
kapcsolatot ahelyett, hogy egy ACK csomag küldésével teljesen felépítené a kapcsolatot. Az RST
csomagot nem az Nmap küldi, hanem a programot futtató állomás rendszermagja, válaszul a nem várt
SYN/ACK csomagra.
Az Nmap nem foglalkozik azzal, hogy a kapu nyitott vagy zárt. Mind az RST mind a SYN/ACK válasz azt
jelzi, hogy a célállomás elérhető és válaszol.
Unix rendszereken kizárólag a kiemelt root felhasználó képes nyers TCP csomagok küldésre és
fogadására. Normál felhasználók esetén egy kerülő megoldást alkalmazunk a connect() rendszerhívás
használatakor, minden egyes kapu esetén. Ennek során egy kapcsolat felépítését kezdeményező SYN
csomagot küldünk a célpont felé. Ha a connect() sikeresen vagy az ECONNREFUSED hibával tér vissza,
akkor az alsóbb TCP verem vagy SYN/ACK vagy RST csomagot fogadott. Ilyenkor a célállomás elérhetőnek
lesz jelölve. Ha a kapcsolódási kísérlet az időzítés lejártáig függőben marad, a célállomás
elérhetetlenként lesz jelölve. Ugyanez a kerülőút kerül alkalmazásra az IPv6 kapcsolatok esetén is,
mivel jelenleg az Nmap nem rendelkezik nyers IPv6 csomagok összeállításának képességével.
-PA [kapulista] (TCP ACK Visszhang)
A TCP ACK visszhang próba meglehetősen hasonlít az előzőekben tárgyalt SYN visszhang próbához. A
különbség annyi, hogy a SYN zászló helyett az ACK zászló a beállított állapotú. Az ACK csomag jelzi,
hogy a csomagot küldő fél készen áll az adatok fogadására a felépített kapcsolaton keresztül. Azonban
jelen esetben nincs ilyen létező kapcsolat. A célállomások ilyenkor szinte minden esetben egy RST
csomagot küldenek, felfedvén ezzel a jelenlétüket.
A -PA paraméter a SYN próbához hasonlóan ugyanazt az alapértelmezett kaput használja és ugyanolyan
formátumban adható át neki más célkapuk listája is. Ha nem kiemelt felhasználó próbálja használni ezt
a funkciót, vagy a célpont IPv6 formátumú, akkor az előzőekben már tárgyalt kerülőút kerül
alkalmazásra. Azonban jelen esetben ez nem tökéletes, mivel a connect() valójában SYN csomagot küld,
nem ACK csomagot.
Azért található meg mind a SYN, mind az ACK próba, hogy a lehető legjobban megnöveljük az esélyét a
tűzfalak megkerülésének. A legtöbb rendszergazda úgy állítja be az útválasztóit és más egyszerű
tűzfalait, hogy a nyilvános szolgáltatások felé tartó forgalom (pl. céges web- vagy levelező
kiszolgáló) kivételével minden bejövő SYN csomagot dobjon el. Ez megakadályozza a bejövő forgalmat a
céges hálózatba, viszont a felhasználók részére zavartalan kimenő forgalmat biztosít az Internet
felé. Ez a nem-állapottartó megközelítés kevesebb erőforrást igényel a tűzfalakon/útválasztókon és
széles körben támogatott. A Linux Netfilter/iptables tűzfalprogramja a --syn paraméteren keresztül
valósítja meg ezt a nem-állapottartó működést. Az ilyen állapot nélküli tűzfalszabályok a SYN
visszhang próbákat (-PS) nagy valószínűséggel elutasítják, ha azok zárt kaput céloznak. Ilyenkor az
ACK próba sikeresen vágja át magát ezeken a szabályokon.
Más általánosan használt tűzfalak állapottartó szabályok használatával utasítják el a nem várt
csomagokat. Kezdetben ez a jellemző csak a felső kategóriás tűzfalakban volt megtalálható, de az
utóbbi években egyre inkább elterjed az alsóbb kategóriákban is. A Linux Netfilter/iptables rendszere
a --state paraméteren keresztül valósítja ezt meg, melyben a csomagokat a kapcsolat állapota alapján
kategorizálja. Az ilyen rendszerek ellen a SYN próbák hatásosabbak, mivel a nem várt ACK csomagokat
hamisnak tekintik és eldobják. Ezt a zavart úgy lehet elhárítani, ha mind a SYN, mind ACK próbát
végrehajtjuk a -PS és -PA paraméterek megadásával.
-PU [kapulista] (UDP Visszhang)
Egy újabb állomás felderítési módszer az UDP visszhang próba, mely során egy üres (hacsak nem adja
meg a --data-length paramétert) UDP csomagot küldünk a megadott kapu felé. A kapulista formátuma
megegyezik az előző pontokban tárgyalt -PS és -PA paraméterekével. Ha nem adunk meg kaput, akkor
alapértelmezettként a 31338-as kapu kerül használatra. Ez fordítási időben megváltoztatható az nmap.h
állomány DEFAULT_UDP_PROBE_PORT_SPEC paraméterén keresztül. Ennél a letapogatásnál nem kifejezetten
jó, ha egy nyitott kapuval próbálkozunk, ezért választunk egy magas számú, nagy valószínűséggel nem
használt kaput.
Ha a célponton egy zárt kaput tapogatunk le az UDP próbával, a célállomásból kicsalhatunk egy kapu
nem elérhető (port unreachable) ICMP válaszcsomagot. Ez jelzi az Nmap-nek, hogy a célpont él és
elérhető. Bármilyen más ICMP hibaüzenet (pl. állomás/hálózat nem elérhető, TTL élettartam lejárt) azt
jelzi, hogy a célállomás nem érhető el. A válasz hiányát szintén így értelmezi a program. Ha nyitott
kaput érünk el, a legtöbb szolgáltatás figyelmen kívül hagyja az üres csomagot és nem küld vissza
semmilyen választ. Ezért használjuk alapértelmezésként a 31338-as kaput, melyet nagy valószínűséggel
nem használ semmi. Néhány szolgáltatás, mint például a chargen válaszol az üres csomagokra is, mely
így szintén azt jelzi, hogy a célpont elérhető.
A legfőbb előnye ennek a letapogatásnak, hogy megkerüli azokat a szűrőket és útválasztókat, melyek
kizárólag a TCP forgalmat figyelik. Például a program készítőjének volt egy Linksys BEFW11S4 vezeték
nélküli útválasztója, mely a külső csatolóján az összes TCP kaput szűrte. Azonban az UDP próbák ellen
védtelen volt.
-PE; -PP; -PM (ICMP Visszhang Típusok)
Az előzőekben tárgyalt szokatlan TCP és UDP állomás felderítési típusok mellett az Nmap képes a
széles körben elterjedt ping program által használt csomagok küldésére is. Az Nmap egy 8-as típusú
(visszhang kérés) ICMP csomagot küld a cél IP címre és egy 0-ás típusú (visszhang válasz) csomagot
vár vissza az elérhető állomásoktól. A hálózati felderítők bánatára a legtöbb állomás és tűzfal
blokkolja ezeket a csomagokat ahelyett, hogy az RFC 1122[3] leírás szerint válaszolna rájuk. Emiatt a
kizárólag ICMP alapú letapogatások ritkán adnak megbízható eredményt ismeretlen célpontok
felderítésekor. Azonban belső hálózatokat felügyelő rendszergazdák számára praktikus és hasznos
eszköz lehet. Használja a -PE paramétert a visszhang kérés engedélyezésére.
Noha a visszhang kérés a szabványos ICMP kérés, az Nmap ennél tovább megy. Az ICMP szabvány (RFC
792[4]) emellett meghatároz még időbélyeg kérést (13-as kód), információ kérést (15-ös kód) és
címmaszk kérést (17-es kód) is. Noha látszólag ezek a kérések arra szolgálnak, hogy információkat
szerezzünk (például címmaszk vagy időbélyeg), de emellett könnyen használhatóak állomások
felderítésére is. Amelyik rendszer válaszol az élő és elérhető. Az Nmap jelenleg nem támogatja az
információ kérés csomagot, mivel ezt nem támogatják széles körben. Az RFC 1122 ragaszkodik ahhoz,
hogy „az állomásoknak nem kellene támogatniuk ezeket az üzeneteket”. Az időbélyeg és a címmaszk
kérések a -PP és a -PM paramétereken keresztül küldhetőek el. Az időbélyeg válasz (14-es ICMP kód)
vagy a címmaszk válasz (18-as kód) elárulja, hogy az állomás elérhető. Ezek a kérések különösen akkor
válnak értékessé, ha a rendszergazda letiltotta a visszhang kéréseket, miközben elfelejtett, hogy más
ICMP kérések is használhatóak erre a célra.
-PO [protokollista] (IP Protokoll Visszhang)
Egy másik állomás federítési módszer az IPProto visszhang, amely az IP fejléc protokoll mezőjében
megadott típusú IP csomagokat küld el. A protokoll lista ugyanolyan formátumú, mint az előzőekben
tárgyal TCP és UDP felderítési paramétereknél használ kapulista. Ha nincs megadva protokoll, akkor
alapértelmezettként ICMP (1-es protokoll), IGMP (2-es protokoll és IP-in-IP (4-es protokoll) csomagok
lesznek elküldve. Az alapértelmezett protokollok fordítási időben adhatók meg az nmap.h állomány
DEFAULT_PROTO_PROBE_PORT_SPEC változójában. Figyeljen arra, hogy az ICMP, IGMP, TCP (6-os protokoll
és UDP (17-es protokoll) protokollok esetén a csomagok további fejlécekkel kerülnek elküldésre, míg
más protokolloknál az IP fejléc mögött más adat nem kerül elküldésre (kivéve, ha a --data-length
paramétert is megadta).
Ez a felderítési metódus kétféle választ vár. Vagy az elküldött protokollnak megfelelő válasz
érkezik, vagy egy 'Protocol Unreachable' ICMP üzenet, mely szerint az állomás nem támogatja az adott
protokollt (mellyel el is árulta a létezését).
-PR (ARP Visszhang)
Az Nmap egyik leggyakoribb használata a helyi ethernet hálózat letapogatása. A legtöbb helyi
hálózaton, különösen melyek az áldott RFC1918 alapú privát címtartományt használják, az IP címek
legnagyobb része általában nincs használatban. Amikor az Nmap nyers IP csomagot próbál küldeni
(például egy ICMP visszhang kérést), az operációs rendszernek meg kell határoznia a célpont IP címe
alapján a hardvercímet (ARP) azért, hogy az ethernet keretet megfelelően tudja címezni. Ez gyakran
lassú és problémás, mivel az operációs rendszereket nem úgy tervezik, hogy rövid ídő alatt több
millió ARP kérést küldjenek el elérhetetlen állomások felé.
Az ARP letapogatásnál az ARP kéréseket az Nmap program kifinomult algoritmusára bízzuk. Ha itt válasz
érkezik, akkor már nem szükséges az IP alapú visszhang kérésekkel foglalkozni, mivel a célpont
elérhető. Ezért az ARP letapogatás sokkal gyorsabb és megbízhatóbb, mint az IP alapú letapogatások.
Ezért ezt a letapogatást az Nmap alaphelyzetben elvégzi, ha úgy érzékeli, hogy a célpont a helyi
ethernet hálózaton található. A helyi hálózaton az Nmap még akkor is az ARP letapogatást fogja
végrehajtani, ha más visszhang alapú letapogatást adtunk meg (mint például a -PE vagy a -PS). Ha
egyáltalán nem kívánja használni az ARP letapogatást, adja meg a --send-ip paramétert.
--traceroute (Útvonal nyomkövetése az állomáshoz)
Az útvonal nyomkövetése a letapogatás után történik meg, a letapogatás eredményének figyelembe
vételével. A nyomkövetéshez a célponton elérhető kapuk és protokollok közül azok lesznek
felhasználva, melyekkel a célpont nagy valószínűséggel elérhető. A nyomkövetés a kapcsolódási
letapogatás (connect (-sT)) és az üresjárati letapogatás (idle (-sI)) kivételével minden letapogatási
típussal működőképes. Minden nyomkövetés az Nmap dinamikus időzítési modelljét használja és
párhuzamosan kérül végrehajtásra.
A nyomkövetéskor a csomagokat alacsony élettartam (time-to-live (TTL)) értékkel küldjük el, hogy az
útvonalon lévő közbenső állomásokból az Időzítés letelt (Time Exceeded) ICMP hibaüzenetet tudjunk
kicsalni. Alapesetben a nyomkövetésnél TTL=1 értékkel kezdünk és addig növeljük a TTL értékét, amíg
el nem érjük a célállomást. Az Nmap nyomkövetése magas TTL értékkel indít és egészen nuuláig csökken.
A visszafelé történő kereséssel és egy ügyes gyorstároló algoritmussal az Nmap felgyorsítja a több
állomáson keresztül végzett nyomkövetést. Átlagban az Nmap 5-10 csomaggal kevesebbet küld el
állomásonként, de ez nagyban függ a hálózat állapotától. Ha csak egy alhálózat letapogatása történik
(pl. 192.168.0.0/24), az Nmap a legtöbb állomáshoz valószínűleg csak egy csomagot küld.
--reason (Állomás- és kapuállapot oka)
Megjeleníti, hogy az egyes állomások és kapuk miért lettek a megadott állapotúnak jelölve. Ez a
paraméter megjeleníti annak a csomagnak a típusát, amely az állomás vagy kapu állapotát meghatározta.
Például egy RST csomag egy zárt kapuról vagy egy visszhang válasz egy működő állomásról. Az Nmap
által szolgáltatott információk a letapogatás vagy a visszhang típusától függenek. A SYN letapogatás
és a SYN visszhang (-sS és -PT) eredményei például nagyon részletesek, míg a TCP kapcsolódási
letapogatás és visszhang (-sT) eredményei korlátozottak a connect rendszerhívás megvalósítása miatt.
Ezt a jellemzőt a hibakeresési paraméter (-d) automatikusan engedélyezi. Az eredmények egy XML
fájlban tárolódnak akkor is, ha ezt a paramétert nem adja meg.
-n (Nincs DNS feloldás)
Utasítja az Nmap programot, hogy soha ne végezzen fordított DNS feloldást az aktívnak talált IP
címeken. Mivel a DNS még az Nmap beépített párhuzamos DNS feloldójával is lassú lehet, ennek a
paraméternek a megadása felgyorsíthatja a letapogatást.
-R (DNS feloldás minden célpontra)
Utasítja az Nmap programot, hogy mindig végezzen fordított DNS feloldást a célpontok IP címeire.
Normál helyzetben csak az elérhető (online) állomásokon történik fordított DNS feloldás.
--system-dns (Használja a rendszer DNS feloldóját)
Alaphelyzetben az Nmap a névfeloldást maga végzi úgy, hogy a rendszeren beállított névkiszolgáló felé
közvetlenül küldi el a kéréseket és vár a válaszra. A teljesítmény javítása érdekében több kérés
kerül elküldésre párhuzamosan (gyakran többszáz). A rendszer DNS feloldójának használatához adja meg
ezt a paramétert (egyszerre egy IP a getnameinfo() rendszerhíváson keresztül). Ez sokkal lassabb és
ritkán hasznos, kivéve ha valamilyen hibát talál az Nmap párhuzamos feloldójában (kérjük jelezze, ha
így van). Az IPv6 letapogatásokhoz mindig a rendszer feloldóját használja a program.
--dns-servers <server1[,server2],...> (A fordított DNS feloldáshoz használt kiszolgálók)
Alaphelyzetben az Nmap a DNS kiszolgálók adatait a resolv.conf fájlból (UNIX) vagy a regisztrációs
adatbázisból (Windows) próbálja meg kinyerni. Ezzel a paraméterrel Ön más kiszolgálókat is megadhat.
A program nem veszi figyelembe ezt a paramétert, ha a --system-dns paramétert használja, vagy IPv6
letapogatást hajt végre. Több DNS kiszolgáló használat gyakran felgyorsítja a feloldást, különösen ha
a célpont IP tartományának meghatalmazott kiszolgálóját használja. Ezzel a paraméterrel fokozható a
rejtőzködés is, mivel a kérések tküldhetők több rekurzív DNS kiszolgálón is.
Szintén hasznos lehet ez a paraméter a magánhálózatok letapogatásakor. Néha csak néhány névkiszolgáló
ad vissza megfelelő fordított DNS információkat és nem mindig tudhatja, hogy ezek hol vannak.
Letapogathatja a hálózatot az 53-as kapura keresve (esetleg változat érzékeléssel együtt), ezután
kipróbálhatja a lista alapú letapogatást (-sL) egyesével megadva a névkiszolgálókat a --dns-servers
paraméterben addig, amíg meg nem találja a megfelelőt.
KAPULETAPOGATÁSI ALAPOK
Bár az Nmap funkciói folyamatosan bővültek az évek folyamán, kezdetben még csak egy hatékony
kapuletapogató volt és ez is maradt a fő funkciója. Az egyszerű nmap célpont parancs kiadásával több,
mint 1660 TCP kaput tapogathatunk le a célpont gépen. Míg a legtöbb kapuletapogató hagyományosan csak
nyitott vagy zárt csoportba sorolja a kapukat, az Nmap sokkal finomabban dolgozik. A kapukat hat
csoportba sorolja: nyitott, zárt, szűrt, szűretlen, nyitott|szűrt, vagy zárt|szűrt.
Ezek nem a kapu valódi állapotát jelzik, hanem azt, hogy az Nmap hogyan látja őket. Például a célponttal
egyező hálózatból induló Nmap letapogatás mutathatja a 135/tcp kaput nyitottnak, míg ugyanabban az
időben, ugyanolyan paraméterekkel az Internet felől a letapogatás mutathatja a kaput szűrt állapotúnak.
Az Nmap által felimert hat kapuállapot
nyitott
Egy alkalmazás ezen a kapun aktívan fogadja a TCP kapcsolatokat vagy az UDP csomagokat. A
kapuletapogatás elsődleges célja ezeknek a felderítése. Biztonság-tudatos emberek tudják, hogy minden
nyitott kapu sugárút egy támadáshoz. A támadók és a tesztelők szeretnék kihasználni ezeket a nyitott
kapukat, míg a rendszergazdák megpróbálják lezárni, vagy tűzfallal védeni őket anélkül, hogy a
jogosult felhasználókat akadályoznák a használatban. A nyitott kapuk nem csak biztonsági szempontból
lehetnek érdekesek, mivel valamilyen hálózaton keresztül elérhető szolgáltatást mutatnak.
zárt
Egy zárt kapu elérhető (fogadja az Nmap próbacsomagjait és válaszol rájuk), de nem fut rajta
semmilyen alkalmazás. Segítséget nyújtanak annak meghatározásában, hogy az IP címhez tartozó állomás
működik (állomás felderítés, vagy visszhang letapogatás), valamint felhasználhatók az operációs
rendszer meghatározására is. Mivel a zárt kapuk elérhetők, érdemes lehet őket később ismét
letapogatni, hátha menet közben nyitottá válnak. A rendszergazdáknak érdemes figyelni arra, hogy az
ilyen kapukat tűzfallal blokkolják. Ezután ezek a kapuk szűrt állapotot fognak mutatni, ahogy azt a
következő rész is mutatja.
szűrt
Az Nmap nem tudja meghatározni, hogy a kapu nyitott-e, mert egy csomagszűrő megakadályozza, hogy a
próbák eljussanak a kapuig. A szűrés történhet külön tűzfallal, útválasztó szabályokkal vagy az
állomásra telepített tűzfal programmal. Ezek a kapuk zavarják a támadókat, mivel nagyon kevés
információt közölnek. Néhány esetben visszaküldhetnek ICMP hibaüzeneteket (pl. ICMP 3-as típus 13-as
kód: a célpont nem érhető el, a kommunikáció tiltott), de a legáltalánosabb, hogy a szűrők egyszerűen
eldobálják a próbacsomagokat. Ez arra készteti az Nmap programot, hogy néhányszor újra megpróbálja a
kapcsolódást, hogy kiszűrhetőek legyenek a hálózati hiba miatti csomagvesztések. Ez viszont drámai
módon lelassítja a letapogatást.
szűretlen
A szűretlen állapot azt jelenti, hogy a kapu elérhető, de az Nmap nem tudja meghatározni, hogy zárt
vagy nyitott. Csak a tűzfal szabályok feltérképezésére használt ACK letapogatás sorolja a kapukat
ebbe a csoportba. A szűretlen kapuk ismételt letapogatása más módszerekkel (pl. Window, SYN vagy FIN
letapogatás) segíthet a kapu állapotának pontosabb meghatározásában.
nyitott|szűrt
Az Nmap akkor sorolja a kapukat ebbe a csoportba, ha nem tudja meghatározni, hogy nyitott vagy szűrt.
Ez olyan letapogatási típusoknál fordul elő, amelynél a nyitott kapu nem ad választ. A válasz hiánya
jelentheti azt is, hogy egy csomagszűrő eldobta a próbacsomagot vagy a visszaadott választ. Így az
Nmap nem tudja bioztosan meghatározni, hogy a kapu nyitott vagy szűrt. Az UDP, az IP protokoll, a
FIN, a Null és az Xmas letapogatás minősíti így a kapukat.
zárt|szűrt
Ezt az állapotot akkor adja vissza az Nmap, amikor nem tudja meghatározni, hogy a kapu zárt vagy
szűrt állapotú. Csak az IP ID üresjárati letapogatásnál használt.
KAPULETAPOGATÁSI TECHNIKÁK
Mint kezdő autószerelő, több órás küzdelmet folytattam azért, hogy a munkához szükséges legelemibb
szerszámok (kalapács, ragasztószalag, csavarkulcs stb.) kéznél legyenek. Miután szánalmas kudarcot
vallottam, elvontattam a tragacsomat egy igazi szerelőhöz. Ő szintén sokáig kotorászott egy óriási
szerszámos ládában de végül előhúzta a megfelelő ketyerét, amivel aztán könnyedén elvégezte a munkát. A
kapuletapogatás művészete is hasonló. A szakértők ismerik a letapogatási technikák százait és minden
feladathoz a megfelelőt (vagy több kombinációját) használják. Másfelől viszont a gyakorlatlan
felhasználók és a szkriptkölykök minden feladathoz az alap SYN letapogatást használják. Mivel az Nmap
ingyenesen elérhető, így a mesteri letapogatás egyetlen határa a tudás. Így természetesen legyőzi az
autóipart, ahol már annak a meghatározásához is elég sok szaktudás kell, hogy miféle szerszámra lesz
szükség. Ráadásul ezt még meg is kell venni egy rakás pénzért.
A legtöbb letapogatási technikát kizárólag kiemelt felhasználók érik el. Ez azért van, mert ezek a
technikák nyers csomagok küldésével dolgoznak, melyhez rendszergazdai hozzáférés szükséges. Windows
rendszereken is ajánlatos rendszergazda szintű felhasználóként használni a programot még akkor is, ha a
WinPcap programkönyvtár elérhető az operációs rendszerhez. A rendszergazda szintű használat az Nmap
1997-es megjelenésekor egy komoly korlátozás volt, mivel akkoriban a legtöbb felhasználónak csak
korlátozott parancshéj hozzáférése volt. Ma már más a helyzet. A számítógépek olcsóbbak, sokkal több
ember kapcsolódik folyamatosan az Internetre és az asztali Unix rendszerek (mint például a Linux és a Mac
OS X) is jobban elterjedtek. Ma már elérhető az Nmap Windows környezetben is, így még több gépen
használható. Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebb helyen kell az Nmap programot korlátozott parancshéj
alatt futtani. Ez jó dolog, mivel a kiemelt felhasználóknak nyújtott szolgáltatások teszik a programot
erőteljessé és rugalmassá.
Bár az Nmap a lehető legpontosabb eredményre törekszik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden
eredménye a célállomás (vagy egy előtte lévő tűzfal) által visszaküldött csomagokon alapul. Ezek lehetnek
megbízhatatlan állomások, melyek szándékosan megtévesztő válaszokat küldenek. Meglehetősen elterjedtek az
olyan állomások, melyek az Nmap próbáira nem úgy válaszolnak, ahogyan azt az RFC szabványok
meghatározzák. A FIN, NULL és Xmas letapogatások különösen érzékenyek az ilyen problémákra. Ezek a
problémák erősen kötődnek egyes letapogatási típusokhoz, így a megfelelő letapogatások leírásainál
részletesen is foglalkozunk velük.
Ebben a szakaszban található az Nmap által támogatott tucatnyi letapogatási technika leírása. Egyszerre
csak egyféle technika használható. Kivételt képez az UDP letapogatás (-sU), mely bármelyik TCP
letapogatással kombinálható. A letapogatások típusának megadása a következő formátumban lehetséges: -sC,
ahol a C a letapogatás nevének egy kiemelt betűje, általában az első. Az egyetlen kivétel a sokak által
utált FTP ugráló letapogatás (-b). Alapértelmezetten az Nmap egy SYN letapogatást hajt végre. Kivétel, ha
a felhasználónak nincs megfelelő jogosultsága nyers csomagok küldésére, vagy a célpont címe IPv6
formátumú. Ilyenkor a hagyományos connect() letapogatás történik. Az ebben a szakaszban felsorolt
letapogatásokat csak kiemelt felhasználók hajthatják végre. Normál felhasználók csak a connect() és az
FTP ugráló letapogatásra jogosultak.
-sS (TCP SYN letapogatás)
A SYN letapogatás az alapértelmezett és a legelterjedtebb letapogatás, nem véletlenül. Gyorsan
végrehajtható, gyors hálózatokon másodpercenként több ezer kapu lepróbálható anélkül, hogy tolakodó
tűzfalak zavarnák a folyamatot. A SYN letapogatás eléggé diszkrét és rejtett, mivel sosem fejeződik
be a TCP kapcsolat felépítése. Bármelyik megfelelő TCP veremmel működik, ellentétben a FIN/NULL/Xmas,
a Maimon vagy az üresjárati letapogatással, melyek erősen függnek az egyes operációs rendszerek
egyedi veremkialakításától. Szintén előnyös, hogy tisztán megkülönböztethetők a nyitott, zárt és
szűrt kapuállapotok.
Ezt a technikát gyakran nevezik félig nyitott letapogatásnak is, mivel sosem jön létre egy teljes TCP
kapcsolat. Egy SYN csomag elküldésével szimuláljuk egy kapcsolat felépítését és várunk a válaszra. A
SYN/ACK válasz jelzi, hogy a kapu fogadja a kapcsolódást (nyitott), az RST (reset) pedig azt, hogy
nem. Ha néhány ismétlés után sem érkezik válasz, a kapu szűrt állapotúként lesz jelölve. Szintén ezt
a jelölést kapja, ha egy ICMP nem elérhető hibaüzenet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) érkezik.
-sT (TCP connect letapogatás)
Ha a SYN letapogatás nem érhető el, akkor a TCP connect() letapogatás válik alapértelmezetté. Ez
akkor történik meg, ha a felhasználónak nincs jogosultsága nyers adatcsomagokkal dolgozni, vagy ha a
célpont IPv6 címet használ. A nyers csomagok használata helyett az Nmap átadja a célpont címét és a
célkapu számát az operációs rendszernek, hogy az építse fel a kapcsolatot a connect() rendszerhívás
segítségével. Ugyanezt a magas szintű rendszerhívást használják a böngészők, a P2P kliensek és más
hálózati alkalmazások is a kapcsolatok felépítéséhez. Ez része a Berkeley Sockets API néven ismert
programozási felületnek. Az Nmap ilyenkor a nyers válaszcsomagok beolvasása helyett ezt a felületet
használja az egyes kapcsolatok állapotának lekérdezésére.
Ha a SYN letapogatás elérhető, általában jobb azt választani. Az Nmap sokkal jobban kézben tudja
tartani a nyers csomagokat, mint a magasabb szintű connect() rendszerhívást. A SYN letapogatás félig
nyitott kapcsolataival ellentétben a rendszerhívás teljesen felépíti a kapcsolatot a célponttal. Ez
nem csak tovább tart, de több adatcsomagra is van szükség ugyanannyi információ megszerzéséhez.
Ráadásula célpont naplózhatja is a kapcsolódást. Egy rendes behatolás érzékelő még jelezhet is, bár a
legtöbb gépen nincs ilyen riasztórendszer. Az átlagos Unix rendszereken a legtöbb szolgáltatás
bejegyzést készit a rendszernaplóba a kapcsolatról, amit ráadásként még kiegészíthet egy
hibaüzenettel is, ha a kapcsolatot adatküldés nélkül azonnal megszakítjuk. Néhány szánalmas
szolgáltatás ilyenkor összeomlik, bár ez nem túl jellemző. Ha egy rendszergazda rengeteg, azonos
helyről érkező kapcsolódást lát a rendszernaplóban, azonnal tudni fogja, hogy connect() letapogatás
áldozata lett.
-sU (UDP letapogatások)
Bár a legismertebb Internetes szolgáltatások a TCP protokollt használják, azért az UDP[5] alapú
szolgáltatások is széles körben elterjedtek. A három legismertebb a DNS, az SNMP és a DHCP (a
használt kapuk: 53, 161/162 és 67/68). Mivel az UDP letapogatás általában lassabb és sokkal
bonyolultabb, mint a TCP, néhány biztonsági felülvizsgáló nem is figyel ezekre a kapukra. Ez nagy
hiba, mivel eléggé elterjedtek a kihasználható UDP alapú szolgáltatások és a támadók bizonyosan nem
hagyják figyelmen kívül ezeket. Szerencsére az Nmap segít leltárba foglalni az UDP kapukat is.
Az UDP letapogatás az -sU paraméterrel indítható. Kombinálható valamilyen TCP letapogatással, mint
például a SYN letapogatás (-sS), így egyidőben mindkét protokoll ellenőrizhető.
Az UDP letapogatás úgy működik, hogy egy üres (adat nélküli) UDP fejlécet küldünk minden egyes
célkapura. Ha ICMP "Kapu nem elérhető" hiba (3-as típus, 3-as kód) érkezik vissza, a kapu zárt. Más
típusú ICMP "nem elérhető" hibák esetén (1, 2, 9, 10 vagy 13) a kapu szűrt. Alkalmanként egy
szolgáltatás valamilyen UDP csomagot küldhet vissza, ezzel jelezve, hogy a kapu nyitott. Ha néhány
megismételt próba után sem érkezik válasz, a kapu jelölése nyitott|szűrt. Ez azt jelenti, hogy a kapu
lehet nyitott, vagy egy csomagszűrő blokkolja az átvitelt. A szolgáltatások verzióletapogatása (-sV)
segíthet elkülöníteni a ténylegesen nyitott kapukat a szűrt kapuktól.
Az UDP letapogatás legnagyobb kihívása a gyors végrehajtás. A nyitott és a szűrt kapuk ritkán
küldenek vissza valamilyen választ, arra kényszerítve az Nmap programot, hogy az időzítés lejártáig
várakozzon, majd megismételje a próbát azt feltételezve, hogy a próba vagy a válasz elveszett. A zárt
kapuk gyakran még nagyobb problémát jelentenek. Ezek általában egy ICMP "Kapu nem elérhető"
hibaüzenetet küldenek vissza. De az RST csomagokkal ellentétben, melyeket a zárt TCP kapuk küldenek
vissza válaszként a SYN vagy a connect() letapogatásra, a legtöbb állomás alapból korlátozza az
elküldhető ICMP "Kapu nem elérhető" oüzenetek mennyiségét. A Linux és a Solaris operációs rendszerek
különösen szigorúak ebből a szempontból. Például a Linux 2.4.20-as rendszermagja a "Célállomás nem
elérhető" üzenetekből csak másodpercenként egyet enged elküldeni (a net/ipv4/icmp.c fájlban).
Az Nmap észleli ezt a korlátozást és képes eléggé lelassítani a próbákat, hogy megelőzze a hálózat
elárasztását olyan haszontalan csomagokkal, melyeket a célállomás úgyis eldobna. Sajnos a Linux
stílusú, egy csomag/másodperc korlátozás miatt a teljes 65536 UDP port letapogatása több,mint 18
óráig tart. Néhány ötlettel felgyorsítható az UDP letapogatás: több állomás letapogatása
párhuzamosan, a legáltalánosabb kapuk letapogatása először, letapogatás tűzfalon belülről és a lassú
állomások átugrása a --host-timeout paraméter megadásával.
-sN; -sF; -sX (TCP NULL, FIN és Xmas letapogatás)
Az Nmap ennek a három letapogatásnak a segítségével (a --scanflags paraméter segítségével még több
lehet, erről bővebben a következő szakaszban) kiaknázza azt a hajszálnyi rést, mely a TCP RFC[6]
leírásban található és így tesz különbséget a nyitott és a zárt kapuk között. A 65-dik oldalon ez
áll: „ha a célkapu ZÁRT .... egy RST bitet nem tartalmazó bejövő csomagra válaszként egy RST csomagot
kell küldeni.” A következő oldalon azt tárgyalja, hogy egy nyitott kapura SYN, RST vagy ACK bit
nélküli csomag „valószínűtlen, hogy érkezne, de ha mégis ez történne, a csomagot el kell dobni.”
Ha olyan rendszereket tapogatunk le, amelyek megfelelnek ennek az RFC leírásnak, akkor bármilyen
olyan próbacsomag, amely nem tartalmazza a SYN, ACK vagy RST bitet egy RST választ fog kiváltani, ha
a célkapu zárt és nem vált ki választ, ha a célkapu nyitott. Amíg ez a három bit nem szerepel, a
másik három bit (FIN, PSH, URG) tetszőleges kombinációja használható. Az Nmap ezt három letapogatási
típussal használja ki:
NULL letapogatás (-sN)
Nem állít be egyetlen bitet sem (a TCP zászlók értéke 0)
FIN letapogatás (-sF)
Csak a TCP FIN bitet állítja be.
Xmas letapogatás (-sX)
Beállítja a FIN, PSH és URG zászlókat, így a csomag olyan lesz, mint a karácsonyfa.
Mindhárom letapogatás ugyanúgy viselkedik, az egyetlen különbség a próbacsomagban beállított zászlók
között van. Ha válaszként RST csomag érkezik, a kapu besorolása zárt lesz, míg ha nem érkezik válasz,
a besorolás nyitott|szűrt. Ha válaszként ICMP "nem elérhető" (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13)
hiba érkezik, a kapu jelölése szűrt lesz.
Ezeknek a letapogatásoknak a legnagyobb előnye, hogy könnyen átcsúsznak egyes nem-állapottartó
tűzfalakon és csomagszűrő útválasztókon. Másik előnyük, hogy némileg rejtettebbek, mint a hagyományok
SYN letapogatás. Azért sokat ne várjunk - a legtöbb modern behatolásérzékelő (IDS) képes észlelni ezt
a fajta letapogatást. Nagy hátrány, hogy nem minden rendszer követi szigorúan az RFC 793 előírásait.
Számos rendszer RST csomagot küld vissza ezekre a letapogatásokra a kapu állapotától függetlenül.
Emiatt az összes kapu zárt jelölést kap. A jelentősebb operációs rendszerek, melyek így tesznek: a
Microsoft Windows, több CISCO eszköz, a BSDI és az IBM OS/400. Ennek ellenére a legtöbb Unix alapú
operációs rendszer ellen használhatók ezek a letapogatások. Másik hátránya ezeknek a
letapogatásoknak, hogy nemképesek különbséget tenni a nyitott és a szűrt kapuk között, így ezek a
kapuk a nyitott|szűrtjelölést kapják.
-sA (TCP ACK letapogatás)
Ez a letapogatás teljesen eltér az előzőekben tárgyaltaktól, mivel sosem határozza meg a nyitott
(vagy a nyitott|szűrt) kapukat. Arra használható, hogy kikémleljük egy tűzfal szabályrendszerét,
meghatározva hogy állapottartó vagy sem és hogy mely kapukat szűri.
Az ACK letapogatás során olyan csomagokat küldünk a célpont felé, melynek csak az ACK zászlóját
állítjuk be (kivéve, ha a --scanflags paramétert is használjuk). Szűrés nélküli rendszereknél mind a
nyitott, mind a zárt kapuk RST csomagot küldenek vissza erre a próbára. Az Nmap ezeket a kapukat
szűretlen jelzéssel látja el, így jelölve, hogy az ACK csomag eléri a kaput, de annak nyitott vagy
zárt állapota nincs meghatározva. Azok a kapuk, melyek nem válaszolnak, vagy bizonyos ICMP
hibaüzenetet (kód 3, típus 1, 2, 3, 9, 10 vagy 13) küldenek vissza, szűrt jelölést kapnak.
-sW (TCP Window letapogatás)
A Window letapogatás megegyezik az ACK letapogatással. Az egyetlen különbség, hogy kihasználja egyes
rendszerek TCP megvalósításának jellegzetességét, így téve különbséget a nyitott és a zárt kapuk
között, ahelyett hogy minden visszakapott RST csomag esetén a kaput szűretlennek jelölne. Ezt úgy éri
el, hogy megvizsgálja a visszaküldött RST csomag Window szakaszát. Néhány rendszernél a nyitott kapu
esetén a Window értéke pozitív, míg zárt kapunál nulla. Így pozitív Window érték esetén a kapu
nyitott, míg nulla Window érték esetén a kapu zárt jelölést kap.
Ez a letapogatás az interneten található rendszerek egy kis részének jellegzetességén alapul, így nem
tekinthető teljesen megbízhatónak. Azoknál a rendszereknél, melyek nem így működnek az összes kapu
zárt állapotot fog jelezni. Természetesen lehetséges, hogy a célpontnak nincs egyetlen nyitott kapuja
sem. Ha a legtöbb letapogatott kapu zárt, de néhány elterjedt kapu (például a 22, 25, 53) szűrt
állapotú, a rendszer legalábbis gyanús. Alkalmanként a rendszerek teljesen ellentétesen viselkednek.
Ha a letapogatás 1000 nyitott és 3 zárt vagy szűrt kaput jelez, akkor valószínűleg pont az a 3 kapu a
nyitott.
-sM (TCP Maimon letapogatás)
A Maimon letapogatás a felfedezője, Uriel Maimon után kapta a nevét. Ő a technikát a Phrack Magazine
49-es számában írta le (1996 November). Az Nmap, mely két számmal később jelent meg, szintén ismeri
ezt a technikát. Az eljárás ugyanaz, mint a NULL, FIN és Xmas letapogatásnál, csak itt FIN/ACK
csomagot küldünk el. Az RFC 793 (TCP) szerint egy ilyen csomag beérkezésekor mind a nyitott, mind a
zárt kapunka RST csomagot kell küldenie válaszként. Uriel észrevette, hogy sok BSD alapú rendszer
nyitott kapuk esetén egyszerűen eldobja ezeket a csomagokat.
--scanflags (Testreszabott TCP letapogatás)
Az igazán képzett Nmap felhasználóknak nem kell magukat a programba beépített letapogatási típusokra
korlátozniuk. A --scanflags paraméterrel saját letapogatási típusokat tervezhetnek, tetszőleges TCP
zászlók használatával. Engedje szabadon a fantáziáját, hogy kitérhessen az olyan behatolásérzékelő
rendszerek elől, amelyek gyártói csak átlapozták az Nmap leírását a szabályok megadásakor!
A --scanflags paraméterezése történhet számmal (például 9 (PSH and FIN)) is, de a szimbolikus nevek
használata sokkal könnyebb. Csak keverje össze az URG, ACK, PSH, RST, SYN és FIN zászlókat
tetszőleges kombinációban. Például a --scanflags URGACKPSHRSTSYNFIN beállítja az összes zászlót, bár
ez nem túl hasznos. A zászlók megadásának sorrendje nem lényeges.
A kívánt zászlók megadása mellet megadhatja a TCP letapogatás típusát is (például -sA vagy -sF).
Ezzel az alaptípussal meghatározhatja, hogy az Nmap hogyan értelmezze a válaszokat. Például a SYN
letapogatásnál ha nem érkezik válasz, akkor a kapu állapota szűrt, míg a FIN letapogatásnál ugyanez
nyitott|szűrt állapotot jelez. Az Nmap ugyanúgy viselkedik, mint az alap letapogatásnál, csak a
próbacsomagban a megadott zászlókat fogja használni az alap letapogatás zászlói helyett. Ha nem ad
meg alaptípust, a SYN letapogatást fogja használni.
-sI <zombi állomás[:próbakapu]> (Üresjárati letapogatás)
Ez a fejlett eljárás egy igazi vakon végzett TCP letapogatást hajt végre a célállomáson (ez azt
jelenti, hogy a saját IP címéről semmilyen csomag nem lesz elküldve a célállomásra). Ehelyett
kihasználjuk azt, hogy a zombi gépen megjósolható az IP töredezettségmező sorszámgenerátorának
következő értéke és ezzel az oldaltámadással szerzünk információt a célgépen lévő nyitott kapukról. A
behatolásérzékelő rendszerek úgy látják majd, hogy a letapogatás a zombi állomás felől érkezett
(melynek élőnek kell lennie és meg kell felelnie bizonyos követelményeknek). Ez az elbűvölő
letapogatás túl bonyolult ahhoz, hogy ebben a leírásban részletesen is foglalkozhassunk vele, ezért
írtam egy részletes leírást róla, mely a https://nmap.org/idlescan.html címen olvasható.
Amellett, hogy különösen rejtett, ezzel a letapogatással kihasználható a gépek közötti, IP alapú
bizalmi viszony. A nyitott kapuk ebben az esetben a zombi gép nézőpontjából láthatóak nyitottnak.
Megpróbálhat letapogatni egy célállomást több olyan zombi használatával, melyekről sejthető, hogy a
célpont megbízhatónak tekinti (útválasztó vagy csomagszűrő szabályok alapján).
A zombigép nevéhez kettősponttal elválasztva hozzáadhat egy kapuszámot is, ha le akarja tesztelni az
IP ID változásait a zombigépen. Egyébként az Nmap a TCP visszhang próbakapuját (80) fogja használni.
-sO (IP protokoll letapogatás)
Az IP protokoll letapogatással meghatározható, hogy a célállomás mely IP protokollokat (TCP, ICMP,
IGMP stb.) támogatja. Technikai szempontból ez nem igazán kapuletapogatás, mivel a TCP és UDP
kapuszámok helyett az IP protokoll számokon megy végig. Ugyanúgy a -p paramétert használja, csak itt
a kapu száma helyett a protokoll számát kell megadni, az eredményeket ugyanolyan formátumban adja
vissza, mint a kapuletapogatások és ugyanazt a letapogató motort használja, mint a kapuletapogatás.
gy elég közel áll a kapuletapogatáshoz, hogy ide tartozzon.
Amellett, hogy magában is hasznos, a protokoll letapogatáson látszik a nyílt forráskódú programok
igazi ereje. Bár az alapötlet meglehetősen egyszerű, nem gondoltam, hogy bele kéne vennem a programba
és nem is érkezett ilyen kérés felém. Aztán 2000 nyarán Gerhard Rieger fejében megfogalmazódott az
ötlet, készített egy nagyszerű kiegészítést, melyben megvalósította a letapogatást és elküldte az
nmap-hackers levelezőlistára. n beillesztettem az Nmap forrásfájába és másnap kiadtam egy új
változatot a programból. Csak kevés kereskedelmi programnak vannak olyan lelkes felhasználói, akik
megterveznék és tadnák a saját fejlesztéseiket!
A protokoll letapogatás az UDP letapogatáshoz hasonlóan működik. Ahelyett, hogy a kapuszámokat
váltogatná az UDP csomagban, IP fejléceket küldözget, melyben a 8 bites protokollmező változtatja. A
fejlécek általában üresek, nem tartalmaznak adatot és egyáltalán nem felelnek meg a tesztelt
protokollnak. Három kivétel van: A TCP, az UDP és az ICMP. Ezekhez a protokollokhoz létezik a
megfelelő fejléc, mert egyrészt a legtöbb rendszer nem hajlandó egyébként elküldeni a csomagot,
másrészt az Nmap rendelkezik az összeállításukhoz szükséges tudással. Ahelyett, hogy az ICMP "kapu
nem elérhető" üzenetre várakozna, a protokoll letapogatás az ICMP protokoll nem elérhető üzenetre
vár. Ha az Nmap bármelyik protokollnál bármilyen választ kap, akkor a protokoll nyitott jelölést kap.
Ha egy ICMP "protokoll nem elérhető" hiba érkezik (típus 3, kód 2), akkor a protokoll zárt jelölést
kap. Más ICMP hibaüzenetek (típus 3, kód 1, 3, 9, 10 vagy 13) esetén a protokoll szűrt jelölést kap
(bár ez azt bizonyítja, hogy ugyanakkor az ICMP protokoll nyitott). Ha néhány ismétlés után sem
érkezik válasz, akkor a protokoll nyitott|szűrt jelölést kap.
-b <FTP átjátszó állomás> (FTP ugráló letapogatás)
Az FTP protokoll egy érdekes lehetősége (RFC 959[7]) az úgynevezett megbízott (proxy) FTP kapcsolat.
Ez lehetővé teszi a felhasználónak, hogy csatlakozzon egy FTP kiszolgálóhoz, majd utasítsa a
kiszolgálót, hogy fájlokat küldjön egy harmadik kiszolgálónak. Ez a lehetőség olyan sok visszaélésre
alkalmas, hogy a legtöbb kiszolgáló nem is támogatja. Az egyik visszaélési lehetőség, hogy az FTP
kiszolgálót kapuletapogatásra lehet használni egy harmadik állomás ellen. Egyszerűen arra kell
utasítani az FTP kiszolgálót, hogy küldjön el egy fájlt a célállomás minden egyes érdekes kapujára. A
hibaüzenetek jelzik, hogy a kapu nyitott, vagy zárt. Ez egy jó módszer a tűzfalak megkerülésére,
mivel a szervezetek FTP kiszolgálói általában a tűzfalakon belül vannak, hogy a többi állomásnak
szabad hozzáférése legyen a fájlokhoz. Az Nmap a -b paraméteren keresztül támogatja az FTP ugráló
letapogatást, melynek formátuma a következő: felhasználói név:jelszó@kiszolgáló:kapu. A kiszolgáló a
kihasználni kívánt FTP kiszolgáló neve, vagy IP címe. Csakúgy, mint egy hagyományos URL-nél, itt is
elhagyható a felhasználói név:jelszó páros, ha a névtelen bejelentkezés engedélyezett (felhasználó:
anonymous jelszó:-wwwuser@). Szintén elhaygható a kapu megadása (a bevezető kettősponttal együtt),
ilyenkor az alapértelmezett FTP kaput (21) használja a program a kiszolgálón.
Ez a sérülékenység az Nmap 1997-es megjelenésekor széles körben elterjedt volt, de mára már nagyrészt
javították. Ennek ellenére még mindig találhatók sérülékeny FTP kiszolgálók, tehát megéri kipróbálni,
ha már minden más kudarcot vallott. Ha egy tűzfal megkerülése a cél, tapogassa le a célhálózatot
nyitott 21-es kaput után kutatva (vagy bármilyen FTP szolgáltatás után, ha az összes kaput vizsgálja
változat ellenőrzésse), azután próbálja meg az ugráló letapogatást ezek használatával. Az Nmap
megadja, hogy az állomás sérülékeny-e ebből a szempontból. Ha csak a nyomait szeretné eltakarni,
akkor nem szükséges kizárólag a célhálózatban lévő gépekre korlátoznia magát. Mielőtt nekiállna
sérülékeny FTP kiszolgálókat keresni az Interneten, jegyezze meg, hogy a rendszergazdák nem szeretik,
ha a kiszolgálóikat ilyen célból próbálják kihasználni.
KAPU MEGHATÁROZÁS ÉS LETAPOGATÁSI SORREND
Az előzőekben leírt letapogatási eljárások mellett az Nmap lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározza a
letapogatni kívánt kapukat és a letapogatás sorrendjét (véletlenszerűen vagy sorban). Alapesetben az Nmap
letapogatja az első 1024 kaput, valamint az nmap-services fájlban felsorolt kapukat és protokollokat.
-p <kaputartomány(ok)> (Csak a megadott kapu letapogatása)
Ezzel a paraméterrel megadhatja a letapogatni kívánt kapukat, így felülbírálhatja az alapértelmezést.
Megadhatók egyedi kapuk és kaputartományok kötőjellel elválasztva (pl. 1-1023). A tartomány kezdő-
és/vagy záróértéke kimaradhat, ilyenkor az Nmap az 1-et vagy a 65535-öt fogja használni. Tehát a -p-
paraméterben megadható az is, hogy a letapogatás az 1-65535 intervalumban történjen meg. A nullás
kapu letapogatása is lehetséges, amennyiben külön megadja. Ha az IP protokoll letapogatást használja
(-sO), akkor ez a paraméter a letapogatni kívánt protokoll számát adja meg (0-255).
Ha mind a TCP, mind az UDP kapukat letapogatja, külön megadhatja a protokollt a kapuszám előtti T:
vagy U: minősítővel. A minősítő hatása addig tart, amíg másikat nem ad meg. Például a -p
U:53,111,137,T:21-25,80,139,8080 paraméter megadásával letapogatja az 53,111 és 137 UDP kapukat, majd
a listán szereplő megfelelő TCP kapukat. Ha UDP és TCP letapogatást is akar végezni, meg kell adnia a
-sU paramétert és még legalább egy TCP letapogatás típusát (például -sS, -sF, or -sT). Ha nem ad meg
protokoll minősítőt, a kapuszámok minden protokoll listába bekerülnek.
A kapuk megadhatók azzal a nevükkel is, amellyel az nmap-services fájlban szerepelnek. A
elnevezésekben használható mind a *, mind a ? helyettesítő karakter. Például ha le akarja tapogatni
az FTP szolgáltatást, valamint az összes olyan kaput, melynek szolgáltatásneve http-vel kezdődik,
adja meg a -p ftp,http* paramétert. Vigyázzon a parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye
idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan.
A kaputartományok bezárhatók szögletes zárójlebe. Ekkor a megadott tartományból csak azokat a kapukat
tapogatja le, melyek szerepelnek az nmap-services fájlban. Például a -p [-1024] megadásával
letapogathatja az nmap-services fájlban lévő összes kaput 1024-el bezárólag. Vigyázzon a
parancsértelmezők kiterjesztéseire és tegye idézőjelbe a -p utáni kifejezést, ha bizonytalan.
-F (Gyors letapogatás (kevesebb kapuval) )
Arra utasítja a programot, hogy csak az nmap-services fájlban (mely a program része) felsorolt
kapukat tapogassa le (vagy a protokollokat, ha az -sO paramétert adja meg). Ez sokkal gyorsabb,
mintha a célpont mind a 65535 kapuját letapogatnánk. Mivel ez a lista több, mint 1200 kaput
tartalmaz, ezért az alapértelmezett TCP letapogatáshoz képest (1650-nél több kapu) nem sokkal
gyorsabb. Akkor tapasztalhat jelentős sebesség növekedést, ha elkészíti saját, testreszabott
nmap-services fájlját a --servicedb vagy a --datadir paraméterekkel.
-r (Ne keverje a kapukat)
Alaphelyzetben az Nmap véletlenszerűen tapogatja le a kapukat (kivéve néhány elterjedten használt
kaput, melyet előre vesz a sorban). Ez a keverés normál esetben kívánatos, de szükség esetén a -r
paraméter használatával sorrendben is letapogathatja a kapukat.
SZOLGÁLTATÁS ÉS VÁLTOZAT ÉRZÉKELÉS
Állítsa rá az Nmap programot egy távoli állomásra és megtudhatja, hogy a 25/tcp, 80/tcp és az 53/udp
kapuk nyitottak. Az nmap-services adatbázisa alapján kb. 2200 jól ismert szolgáltatás azonosítható, így
az előbb felsorolt kapuk valószínűleg egy levelező- (SMTP), web- (HTTP) és névkiszolgálóra (DNS) utalnak.
Ez a lekérdezés általában pontos - az esetek jelentős részében a levelezőkiszolgálók a 25-ös TCP kapun
figyelnek. Ennek ellenére nem lehet csak erre alapozni a következtetéseinket! Az emberek gyakran
futtatnak megszokott szolgáltatásokat furcsa kapukon.
Még ha az Nmap helyesen is következtet és a fent említett kiszolgálók valóban SMTP, HTTP és DNS
kiszolgálók, ez akkor sem túl so információ. Ha a cége vagy az ügyfelei részére felmérést készít a
sebezhetőségekről (vagy csak egy egyszerű hálózati leltárt készít), szüksége lehet a működő levelező- és
a DNS kiszolgáló típusára és változatszámára. A pontos változatszám ismeretében sokkal könnyebb
meghatározni, hogy az adott kiszolgáló mely sérülékenységekre érzékeny. A változat érzékelés segít
kideríteni ezt az információt.
Miután valamelyik letapogatási módszer felderítette az elérhető TCP és UDP kapukat, a változat érzékelő
kivallatja azokat a rajtuk futó alkalmazásokról. Az nmap-service-probes adatbázis számos próbát és
válaszkifejezést tartalmaz a szolgáltatások azonosításához. Az Nmap megpróbálja meghatároznia
szolgáltatás protokollját (pl. FTP, SSH, telnet, http), Az alkalmazás nevét (pl. ISC BIND, Apache httpd,
Solaris telnetd), a szolgáltatás változatszámát, az állomás nevét, az eszköz típusát (pl. nyomtató,
útválasztó), az operációs rendszer családját (pl. Windows, Linux) és néhány kiegészítő részletet (pl.
fut-e kapcsolatra váró X kiszolgáló, az SSH milyen protokollverziót használ, vagy a KaZaA felhasználói
név). Természetesen a legtöbb szolgáltatás nem adja ki az összes információt. Ha az Nmap programot SSL
támogatással fordították, akkor kapcsolódik az SSL kiszolgálókhoz, hogy meghatározza a titkosítási réteg
mögött található szolgáltatást. Ha RPC szolgáltatást talált, a program RPC "darálója" (-sR) automatikusan
megpróbálja kideríteni az RPC program típusát és változatát. Néhány UDP kapu nyitott|szűrt állapotban
maradhat egy UDP letapogatás után, mivel a program nem tudja pontosan meghatározni az állapotát. A
változat érzékelő megpróbál választ kicsalni ezekből a kapukból (csakúgy, mint a nyitott kapukból) és
siker esetén nyitottra változtatja a kapu állapotát. A nyitott|szűrt TCP kapukat hasonló módon kezeli.
Jegyezze meg, hogy az Nmap -A paramétere más dolgok mellett a változat érzékelést is engedélyezi. A
változat érzékelés működéséről, használatáról és paraméterezéséről a https://nmap.org/vscan/ címen talál
részletes leírást.
Ha az Nmap kap ugyan választ egy szolgáltatástól, de az adatbázis alapján nem tudja azonosítani,
kinyomtat egy különleges ujjlenyomatot és egy URL-t. Ha biztos abban, hogy milyen szolgáltatás fut az
adott kapun, a megadott címen az ujjlenyomat segítségével megadhatja a szolgáltatás típusát. Szánjon erre
pár percet, hogy mindenki élvezhesse az Ön felfedezésének eredményét. Ezeknek az adatoknak köszönhetően
az Nmap kb. 3000 mintát ismer több, mint 350 protokollhoz.
A változat érzékelés a következő paraméterekkel engedélyezhető és vezérelhető:
-sV (Változat érzékelés)
Engedélyezi a változat érzékelést az előbbiekben leírt módon. Emellett használhatja még a -A
paramétert is, mely a változat érzékelés mellett más dolgokat is engedélyez.
--allports (Ne hagyjon ki egy kaput sem a változat érzékelésből)
Alapesetben az Nmap változat érzékelője átugorja a 9100/TCP kaput, mivel néhány nyomtató mindent
kinyomtat, ami erre a kapura érkezik. Ez több oldal kinyomtatott http vagy SSL munkamenet kéréshez
vezethet. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha átírja vagy eltávolítja az Exclude irányelvet az
nmap-service-probes fájlban, vagy ha megadja az --allports paramétert, amellyel teljesen
felülbírálhatja az Exclude irányelveket.
--version-intensity <intenzitás> (Beállítja a változat érzékelés erősségi szintjét)
Amikor változat érzékelést hajt végre (-sV), az Nmap egy sor próbát hajt végre, melyek mindegyikéhez
egy-egy gyakoriság érték van rendelve 1 és 9 között. Az alacsonyabb számú próbák jól használhatók az
általánosan használt szolgáltatások széles skálája ellen, míg a magasabb számúak ritkábban hasznosak.
Ezzel a paraméterrel megadhatja, hogy mely próbák legyenek végrehajtva. Minél magasabb a szám, annál
valószínűbb, hogy a szolgáltatás azonosítása pontosan sikerül. Azonban jó tudni, hogy a magasabb
intenzitás hosszabb végrehajtást is jelent. A szintnek 0 és 9 közé kell esnie, az alapérték 7. Ha egy
próba az nmap-service-probes fájlban egy kapuhoz van rendelve a ports irányelv alatt, akkor ezt a
próbát az intenzitás beállításától függetlenül végrehajtja a program. Ezzel biztosítható, hogy a
nyitott 53-as kapukon mindig lefutnak a DNS próbák és a 443-as kapukon az SSl próbák stb.
--version-light (Tapintatos mód engedélyezése)
Ez egy kényelmesebb megnevezése a --version-intensity 2 paraméternek. Ezzel a móddal a változat
érzékelés felgyorsítható, de a szolgáltatások azonosítása is bizonytalanabbá válik.
--version-all (Minden próba végrehajtása)
A --version-intensity 9 paraméter helyettesítése, mellyel minden kapun minde próbát elvégez a
program.
--version-trace (A változat érzékelés nyomkövetése)
Ennek a paraméternek a hatására az Nmap bőséges hibakeresési információt nyomtat ki az éppen futó
változat érzékelési próbáról. Ez egy részhalmaza a --packet-trace paraméter által visszaadott
információknak.
-sR (RPC letapogatás)
Ez az eljárás az Nmap legtöbb kapuletapogatási eljárásával együtt dolgozik. Veszi az összes nyitva
talált TCP/UDP kaput és elárasztja őket a SunRPC program NULL parancsaival hogy meghatározza, melyek
az RPC kapuk és milyen programot futtatnak. Így pontosan ugyanazokat az információkat szerezheti meg,
melyeket az rpcinfo -p paranccsal, még akkor is ha a célpont tűzfal mögött van (vagy TCP burkoló
védi). Az RPC letapogatáshoz jelenleg nem használhatók csalétkek. Ez a letapogatás automatikusan
lezajlik, ha a változat érzékelést (-sV) engedélyezi. Mivel a változat érzékelés tartalmazza ezt a
letapogatást és sokkal átfogóbb eredményt ad, ezért a -sR paraméterre ritkán van szükség.
OPERÁCIÓS RENDSZER ÉRZÉKELÉSE
Az Nmap egyik legjobban ismert tulajdonsága az operációs rendszerek távoli felismerése a TCP/IP verem
ujjlenyomata alapján. Az Nmap egy sor TCP és UDP csomagot küld a célpont felé és gyakorlatilag a válaszok
minden egyes bitjét kielemzi. Tesztek tucatjainak végrehajtása után - mint például a TCP ISN
mintavételezés, a támogatott TCP beállítások, az IP ID mintavételezés és a kezdeti ablakméret ellenőrzése
- az Nmap összehasonlítja az eredményeket az nmap-os-db adatbázisban tárolt több, mint 800 ismert
ujjlenyomattal és egyezés esetén kiírja az adott operációs rendszer részleteit. Minden ujjlenyomathoz
tartozik egy kötetlen formátumú szöveges leírás az operációs rendszerről és egy besorolás, mely megadja a
gyártó nevét (pl. SUN), az alap operációs rendszert (pl. Solaris), az operációs rendszer genercióját (pl.
10) és az eszköz típusát (általános célú, útválasztó, kapcsoló, játékkonzol stb.).
Ha az Nmap nem tudja kitalálni az operációs rendszer típusát és a feltételek jók (pl. található legalább
egy nyitott és egy zárt kapu), az Nmap megad egy webcímet, ahová elküdheti az ujjlenyomatot az operációs
rendszer típusával, feltéve ha biztos benne. Ezzel hozzájárulhat az ismert operációs rendszerek
adatbázisának bővítéséhez és segíthet az Nmap programot még pontosabbá tenni mindenki számára.
Az operációs rendszer érzékelésének során számos olyan adatot is felhasznál a program, melyeket más
folyamatok során már begyűjtött. Az egyik az üzemidő felmérése, mely a TCP időbélyeg paramétert használja
(RFC 1323) annak kiderítésére, hogy az eszközt mikor indították újra legutoljára. Ez csak azoknál az
eszközöknél működik, melyek kiadják ezt az információt. A másik a TCP sorszám megjósolhatóságának
osztályozása. Ez azt méri, hogy mennyire nehéz hamisított TCP kapcsolatot felépíteni a célponttal. Ez
hasznos lehet a forrás IP cím alapú bizalmi kapcsolatokat (távoli bejelentkezés, tűzfalak, szűrők stb.)
kihasználó támadások esetén a támadás valódi forrásának az elrejtésében. Ezeket a megtévesztéseket ma már
ritkán használják, de elég sok rendszer sérülékeny velük szemben. Az aktuális bonyolultsági szám egy
statisztikai mintavételezés alapján alakul ki és változhat. Általában jobb az angol nyelvű szöveges
osztályozást használni, mint például a „méltó kihívás (worthy challenge)” vagy az „egyszerűen vicc
(trivial joke)”. EZek csak a bőbeszédű (-v) üzemmód normál kimenetén jelennek meg. Ha a bőbeszédű
üzemmódot a -O paraméter mellett használja, az IP ID sorszám előállításról is jelentést kap. A legtöbb
eszköz a „növekményes (incremental)” osztályba tartozik, ami azt jelenti, hogy minden egyes elküldött
csomagnál növelik az IP fejléc ID mezőjének értékét. Ez sebezhetővé teszi őket néhány fejlett információ
gyűjtési és megtévesztési támadással szemben.
Az operációs rendszer érzékelésének működésével, használatával és testreszabásával kapcsolatban a
https://nmap.org/osdetect/ címen talál egy leírást.
Az operációs rendszer érzékelése és vezérlése a következő paraméterekkel lehetséges:
-O (Operációs rendszer érzékelésének engedélyezése)
Engedélyezi az operációs rendszer érzékelését a fentiekben leírt módon. Választhatja a -A paramétert
is, mellyel az operációs rendszer érzékelése mellett néhány más dolgot is elvégezhet.
--osscan-limit (Az operációs rendszer érzékelését csak az ígéretes állomásokra korlátozza)
Az operációs rendszer érzékelése sokkal hatékonyabb, ha legalább egy nyitott és egy zárt TCP kapu
található. Ennek a paraméternek a hatására az Nmap csak azokon a célpontokon hajtja végre az
operációs rendszer érzékelését, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak. Ezzel rengeteg idő
megtakarítható, különösen ha -PN letapogatást hajt végre sok célponton. Ennek csak akkor van
jelentősége, ha a -O vagy a -A paraméterrel engedélyezte az operációs rendszer érzékelését.
--osscan-guess; --fuzzy (Eredmények találgatása)
Ha az Nmap nem talál pontosan egyező operációs rendszert, esetenként felkínálhat lehetséges közelítő
eredményeket. Alaphelyzetben ennek a közelítő eredménynek nagyon közelinek kell lennie. Ezeknek a
paramétereknek a hatására az Nmap sokkal agreszívebben próbálja kitalálni az operációs rendszer
típusát. Az Nmap ezután is jelzi, ha nem talált tökéletes egyezést és minden találgatás mellé megadja
a valószínűséget is (százalékosan).
--max-os-tries (Maximális próbálkozások száma)
Amikor az Nmap operációs rendszer érzékelést végez egy célponton és nem talál tökéletes egyezést,
általában ismét tesz egy próbát. Alaphelyzet az Nmap ötször próbálkozik, ha a feltételek jók az
ujjlenyomat ellenőrzéshez és kétszer, ha nem jók. Ha alacsonyabb --max-os-tries értéket ad meg (pl.
1), felgyorsíthatja a folyamatot, de elmulaszthat egy olyan próbát, ami esetleg pontosan
azonosíthatja az operációs rendszert. Emellett egy magasabb érték több próbát tesz lehetővé, ha a
feltételek kedvezőek. Ez ritkán hasznos, kivéve ha az adatbázis bővítése céljából szeretne pontosabb
ujjlenyomatot előállítani.
NMAP PARANCSFÁJL MOTOR (NMAP SCRIPTING ENGINE (NSE))
Az Nmap parancsfájl motor (NSE) egyesíti az Nmap hatékony hálózatkezelését a Lua[8] könnyűsúlyú
parancsnyelv sokoldalúságával, így kínálva számtalan lehetőséget. A https://nmap.org/nse/ címen bőséges
dokumentációt talál az NSE-ről (beleértve a programozói felületet is). Az NSE célja, hogy hatékony
környezetet biztosítson az Nmap képességeinek kiterjesztéséhez és a felhasználók számára egyszerűbbé
tegye testreszabott tesztek létrehozását. Az NSE felhasználási területei:
Kiterjesztett változat érzékelés (kategória version) — Bár az Nmap rendelkezik egy saját szolgáltatás- és
változatérzékelő rendszerrel, mely hatékonyságában és működési körében páratlan, egy bonyolultabb
próbákat igénylő szolgáltatás felderítésekor ez az erő nem használható ki. Például a Skype-Protocol 2-es
változatának azonosításához két független próbacsomagot kell elküldeni, melyre a beépített rendszer nem
képes. Egy egyszerű NSE parancsfájl végre tudja hajtani ezt a feladatot és frissíteni tudja a kapukhoz
tartozó szolgáltatások információit.
Károkozó érzékelés (kategóriák malware és backdoors) - Mind a támadók, mind a féregprogramok gyakran
hagynak maguk után hátsó bejáratokat - például a levélszemetek küldői gyakran használnak szokatlan
kapukon működő SMTP kiszolgálókat a leveleik továbbítására, vagy a betörők egyfajta FTP kiszolgálót
használva próbálnak meg hozzáférni kritikus adatokhoz. Pár sor Lua kóddal ezek a rések könnyen
felderíthetők.
Sebezhetőség érzékelés (kategória vulnerability)- Az NSE képességeinek kihasználásával könnyen
azonosíthat olyan veszélyeket, mint például az alapértelmezett jelszavak, vagy az SMTP kiszolgálók
levél-átjátszási képessége tetszőleges tartományokból.
Hálózati felderítés és Információgyújtés (kategóriák safe, intrusive és discovery) — Egyrészt a
parancsnyelv és a hatékony aszinkron hálózati programfelület, másrészt a korábbi letapogatások során
begyűjtött információk segítségével az NSE lehetőséget nyújt ara, hogy a célgépen futó szolgáltatásokhoz
ügyfélprogramokat készítsen. Ezekkel az ügyfelekkel olyan információkat is begyűjthet, mint például az
elérhető NFS/SMB/RPC megosztások, egy IRC hálózaton lévő csatornák vagy az éppen bejelentkezett
felhasználók száma.
A különböző felhasználási formák miatt és a megfelelő parancsfájl kiválasztásának leegyszerűsítése
érdekében minden parancsfájl tartalmaz egy mezőt, mellyel a fenti kategóriák bármelyikébe (akár több
kategóriába is) besorolható. A kategóriák és parancsfájlok kapcsolatának nyilvántartására egy script.db
nevű fájl is telepítésre kerül a parancsfájlok mellett. Így például ha egy gépről szeretné megállapítani,
hogy fertőzött-e valamilyen féregprogrammal, az Nmap által biztosított egyik parancsfájl segítségével és
az nmap --script=malware [célpont] parancs lefuttatásával ezt könnyen kiderítheti. A version kategóriába
sorolt parancsfájlok mindig lefutnak, beleértve a parancsfájl letapogatás kiválasztását is. A script.db
fájl maga is egy Lua parancsfájl és a --script-updatedb paraméteren keresztül frissíthető.
Minden NSE parancsfájl egy darab Lua kód, mely két szakaszból áll: egy teszt, hogy az adott parancsfájl
lefuttatható-e egy megadott állomáson vagy kapun (ezek neve hostrule vagy portrule) és egy action
szakasz, mely akkor fut le, ha az előző teszt visszatérési értéke igaz. A parancsfájlok az Nmap által
korábban összegyűjtött legtöbb információhoz hozzáférnek. Ezek minden állomásnál az IP cím, az állomás
neve (ha elérhető) és az operációs rendszer. Ha a parancsfájl célja egy kapu, akkor hozzáfér a kapu
számához, a protokollhoz (tcp, udp vagy ssl), a kapu mögött futó szolgáltatás nevéhez és feltételesen a
változat érzékeléssel megszerzett információkhoz. Az NSE parancsfájlok hagyományosan rendelkeznek egy nse
kiterjesztéssel. Bár jelenleg nem szükséges követnie ezt a szokást, ez a jövőben változhat. Az Nmap
figyelmeztetni fogja, ha egy fájlnak más a kiterjesztése. Az NSE-ről további bőséges dokumentációt
találhat (beleértve a programozói felület leírását) a https://nmap.org/nse/ címen.
-sC
végrehajt egy parancsfájl alapú letapogatást az alap paransfájl készlettel (egyenértékű a
--script=safe,intrusive paraméterrel
--script <paransfájl kategória|könyvtár|fájlnév|all>
Lefuttat egy parancsfájl alapú letapogatást (mint az -sC) a kiválasztott parancsfájlokkal. A
paraméterek lehetnek parancsfájl kategóriák, meghatározott parancsfájlok, parancsfájlokat tartalmazó
könyvtárak, melyek a célpont ellen lesznek kipróbálva. Az Nmap a paramétereket először kategóriáknak
próbálja értelmezni, azután fájloknak vagy könyvtáraknak. Abszolút útvonalak használata egyértelmű, a
relatív útvonalak keresési sorrendje az első találatig: --datadir/; $(NMAPDIR)/; ~user/nmap/ (Windows
alatt nem); NMAPDATADIR/ vagy ./. Ezen könyvtárak mindegyikében a scripts/ alkönyvtár is ki lesz
próbálva. Az all paraméter megadásával az Nmap adatbázisában lévő valamennyi parancsfájl
végrehajtódik.
Ha egy megadott könyvtárat megtalál, az Nmap betölti az összes NSE parancsfájlt (minden nse
kiterjesztésű fájlt) a könyvtárból. A fájloknak nse kiterjesztéssel kell rendelkezniük. Az Nmap a
parancsfájlok keresésekor nem vizsgálja meg az alkönyvtárakat. Ha egyedi fájlnevet adott meg, akkor
nem kötelező a fájlnak nse kiterjesztéssel rendelkeznie.
Alaphelyzetben az Nmap parancsfájlok az Nmap adatkönyvtárának scripts alkönyvtárában találhatóak. A
scripts/script.db adatbázisban tárolt paranscfájlok indexeltek. Az adatbázis tartalmazza az összes
kategóriához tartozó összes parancsfájlt. Egy parancsfájl több kategóriához is tartozhat.
--script-args=<név1=érték1,név2={név3=érték3},név4=érték4>
Paramétereket adhat át az NSE parancsfájloknak. A paraméterek név=érték párokban kerülnek át a
parancsfájlokhoz. Az átadott paraméterek egy Lua táblázatban lesznek tárolva és feldolgozva, melyhez
valamennyi parancsfájl hozzáfér. A nevek karakterláncként lesznek kezelve (melyeknek alfanumerikus
értékeknek kell lenniük) és a paraméter táblában kulcsként lesznek használva. Az értékek lehetnek
karakterláncok vagy maguk is táblázatok (‘{’ és ‘}’ közé zárva. Az altáblázatok segítségével egyes
parancsfájloknál felülbírálhatók a paraméterek (mondjuk ha minden parancsfájlhoz más felhasználói
név/jelszó párost akar használni). Például átadhatók a következő, vesszővel elválasztott paraméterek:
user=bar,password=foo, és anonFTP={password=nobody@foobar.com}. Ha egy parancsfájl paramétereit felül
akarja bírálni, használja az altáblázat indexelésére a parancsfájl azonosítóját (id), mivel a
parancsfájlok csak így szerezhetnek tudomást a különleges paramétereikről.
--script-trace
Ez a paraméter ugyanazt teszi, mint a --packet-trace, csak egy ISO szinttel feljebb. Ha megadja ezt a
aparamétert, akkor az összes, parancsfájl által generált kimenő és bejövő forgalom nyomtatásra kerül.
A megjelenített információ tartalmazza a kommunikációs protokollt, a forrást, a célt és az átvitt
adatot. Ha az átvitt adatok több, mint 5%-a nem nyomtatható, akkor a kimenet hexadecimális alakban
jelenik meg.
--script-updatedb
Frissíti a parancsfájl adatbázist, mely a kategória-cimkék és a fájlnevek közti kapcsolatokat
tárolja. Az adatbázis egy Lua parancsfájl, mely akkor lesz értelmezve, amikor a --script paraméterben
megadott kategóriák közül ki kell választani a szükséges parancsfájl készletet. Akkor kell lefutatni,
amikor megváltozik egy parancsfájl kategória mezője, ha új parancsfájlokat adott hozzá a készlethez,
vagy ha eltávolított néhány parancsfájlt a scripts/ könyvtárból.
IDŐZÍTÉS ÉS TELJESÍTMÉNY
Az Nmap fejlesztésének legfontosabb szempontja a teljesítmény. Egy alapértelmezett letapogatás (nmap
gépnév) egy helyi hálózaton lévő gépen nagyjából 0.2 másodpercig tart. Ez épp egy pislogásnyi idő, amely
azonban egyre nő, ahogy növekszik a célpontként meghatározott gépek száma. Továbbá bizonyos letapogatási
formák, mint például az UDP letapogatás, vagy a változat érzékelés számottevően megnövelik a letapogatás
időtartamát. Ugyanilyen hatása van bizonyos tűzfal beállításoknak, különösen ha korlátozták az egységnyi
idő alatt kibocsátható válaszok számát. Bár az Nmap ezeknek a letapogatásoknak a felgyorsítására sok
párhuzamosítást és fejlett eljárásokat használ, a felhasználó alapjaiban befolyásolhatja az Nmap
működését. Szakértő felhasználók gondosan összeállított Nmap parancsokkal rövid idő alatt megszerezhetik
a számukra fontos információkat.
A letapogatási idő csökkenthetők a nem kritikus tesztek elhagyásával és az Nmap legfrissebb változatának
telepítésével (gyakran történnek teljesítményt növelő változtatások). Számottevő javulás érhető el az
időzítési paraméterek helyes megválasztásával is. Ezek a paraméterek az alábbiakban találhatóak.
Néhány paraméternél használható a time kiegészítés is. Alaphelyzetben ez milliszekundumban értendő, de az
érték után írt 's’, ‘m’ vagy ‘h’ karakterekkel megadhat másodperces, perces vagy órás időtartamot is.
Például a --host-timeout paraméternek átadott 900000, 900s és 15m értékek mind ugyanazt jelentik.
--min-hostgroup <méret>; --max-hostgroup <érték> (A párhuzamosan letapogatható állomások száma)
Az Nmap képes kapuletapogatást és változat érzékelést végezni egyszerre több állomáson is. Az Nmap
ezt úgy csinálja, hogy az IP tartományt csoportokra osztja és egyszerre tapogat le egy csoportot.
Általában a nagyobb csoportok hatékonyabbak. A hátránya, hogy az egyes állomásokhoz tartozó
eredmények csak akkor érhetők el, ha végetért a teljes csoport letapogatása. Tehát ha az Nmap 50-es
csoportmérettel lett elindítva, a felhasználó addig nem kap semmilyen eredményt (kivéve a bőbeszédű
üzemmód frissítési információit), amíg az első 50 állomás letapogatása el nem készült.
Ennek a konfliktusnak a feloldására az Nmap egy kompromisszumos megoldást használ. Kezdésként csak
egy 5 elemből álló csoportot hoz létre, így az első eredmények gyorsan megérkeznek. Ezután a
csoportméretet folyamatosan növeli, akár 1024-ig. A kezdeti csoportméret pontos értéke a megadott
paraméterektől függ. A hatékonyabb működés érdekében az Nmap nagyobb csoportokat hoz létre az UDP
letapogatásoknál, illetve a csak néhány TCP kaput érintő letapogatásoknál.
Ha a --max-hostgroup paraméterben megadta a maximális csoportméretet, az Nmap ezt nem fogja túllépni.
Ha megadja a --min-hostgroup paramétert, az Nmap megpróbálja a csoportméretet efölött tartani. Az
Nmap kialakíthat kisebb csoportot is a megadottnál, ha nem áll rendelkezésre elegendő állomás a
megadott minimális csoportméret létrehozásához. Megadható mindkét határérték is, hogy a csoportméret
egy meghatározott sávban maradjon, de erre ritkán van szükség.
Ezeknek a paramétereknek nincs hatásuk a letapogatásnak abban a részében, mikor még csak az állomások
felderítése történik. Ebbe beletartozik az egyszerű visszhang letapogatás is(-sP). Az állomások
felderítése mindig nagy csoportokban történik a sebesség és a pontosság növelésének érdekében.
Ezeknek a paramétereknek az elsődleges haszna egy megfelelő méretű minimális csoprt létrehozása, így
a teljes letapogatás gyorsabban lefut. Egy megszokott választás a 256-os csoport, így egy hálózat C
osztályú blokkokban tapogatható le. Sok kaput tartalmazó letapogatásnál ezt a számot nem célszerű
túllépni. Ha a letapogatás csak néhány kapura korlátozódik, a csoportméret akár 2048-ig (vagy tovább)
is növelhető.
--min-parallelism <szám>; --max-parallelism <szám> (Párhuzamos próbák beállítása)
Ezekkel a paraméterekkel meghatározható, hogy az állomások egy csoportja felé párhuzamosan hány próba
küldhető. Ez a kapuk letapogatására és az állomások felderítésér egyaránt vonatkozik. Alapesetben az
Nmap a hálózat teljesítménye alapján kiszámítja az ideális - de folyton változó - párhuzamosság
mértékét. Ha az átvitel során csomagvesztés alakul ki, az Nmap lassít és kevesebb próbát küld ki. Az
ideális próbaszám a hálózat minőségének javulása alapján lassan emelkedik. Ezekkel a paraméterekkel
egy minimum és egy maximum határt szabhat ezeknek az értékeknek. Ha a hálózat megbízhatatlannak
bizonyul, a párhuzamosság értéke akár 1-re is csökkenhet, míg tökéletes feltételek esetén a párszázas
értéket is elérheti.
A legáltalánosabb felhasználás, mikor a --min-parallelism értékét egynél magasabbra állítják, hogy
felgyorsítsák a gyengébb teljesítményű állomások vagy hálózatok letapogatását. Ezzel a paraméterrel
eléggé kockázatos játszani, mert egy túl magas érték ronthatja a pontosságot. Ennek a paraméternek az
állításával korlátozzuk az Nmap azon képességét, hogy a hálózat paraméterei alapján dinamikusan
szabályozza a párhuzamos működést. A 10-es érték elég jó lehet, de érdemesebb ezt a paramétert csak a
legvégső esetben beállítani.
A --max-parallelism paraméter szintén beállítható 1-re, ezzel megakadályozható, hogy az Nmap
egyszerre egynél több próbát küldjön a célpont felé. Ez jól használható a --scan-delay paraméterrel
együtt (lásd később), bár ez utóbbi önmagában is jól használható.
--min-rtt-timeout <idő>, --max-rtt-timeout <idő>, --initial-rtt-timeout <idő> (Próbák érvényességi ideje)
Az Nmap kezel egy futó időzítőt annak meghatározására, hogy mennyi ideig várjon egy próba esetén a
válaszra, mielőtt feladná vagy újra megpróbálná. Ennek a kiszámítása azok alapján történik, hogy az
előző próbákra mennyi idő alatt érkezett válasz. Ha a hálózati késleltetés jelentős és folyton
változik, ez az érték akár néhány másodpercre is nőhet. Az érték indulhat egy magasabb szintről is és
egy nem válaszoló állomás esetén ezen a szinten is marad.
Az alapértelmezettnél alacsonyabb --max-rtt-timeout és --initial-rtt-timeout érték jelentősen
lerövidíti a letapogatás idejét. Ez különösen igaz a visszhang nélküli (-PN) letapogatásoknál és az
erős tűzfallal védett hálózatoknál. Azonban nem szabad túl agresszíven gondolkodni. Túl alacsony
értéknél a letapogatási idő meg is nőhet, mivel a próbák ideje lejár és ismétlésre kerülnek, mialatt
az előző próbákra adott válaszok még úton vannak visszafelé.
Ha az összes állomás egy helyi hálózaton található, 100 milliszekundum --max-rtt-timeout érték eléggé
agresszív. Ha menet közben útválasztó is található, érdemesebb először az ICMP ping eszközzel, vagy
más csomagösszeállító programmal (például hping2) letesztelni a hálózat minőségét. Válassza ki 10
csomagból a leghosszabb válaszidejűt. Az --initial-rtt-timeout értéke lehet ennek a duplája, a
--max-rtt-timeout pedig a három- vagy négyszerese. A maximum RTT értékét általában nem érdemes 100
milliszekundumnál kisebbre és 1 másodpercnél nagyobbra választani.
A --min-rtt-timeout egy ritkán használt paraméter, de hasznos lehet, ha a hálózat annyira
megbízhatatlan, hogy az Nmap alapértékei is túl agresszívnek bizonyulnak.
--max-retries <próbák> (Hányszor küldje újra egy kapura a letapogatási próbát)
Ha az Nmap nem kap választ aegy letapogatási próbára, ez jelentheti azt, hogy a kaput tűzfallal
szűrik, vagy a válasz elveszett a hálózatban. De jelentheti azt is, hogy a kapu forgalma limitált és
átmenetileg nem tud válaszolni. Így az Nmap ismét elküldi a próbát. Ha az Nmap gyenge hálózati
teljesítményt érzékel, ezt többször is megismételheti mielőtt feladná a próbálkozást. Bár ez javítja
a pontosságot, de egyben elnyújtja a letapogatás idejét is. Ha a teljesítmény fontos szempont, a
letapogatás felgyorsítható az újrapróbálkozások számának korlátozásával. Megadhat akár --max-retries
0 értéket is, hogy megakadályozza az újrapróbálkozást, azonban ez ritkán ajánlott.
Az alapérték (ha nem használ -T sablont) 10 ismétlés. Ha a hálózat megbízható és a célállomás
forgalmát nem szabályozták, az Nmap általában csak egyszer ismétli meg a próbát. Így a legtöbb
célpont letapogatására nincs hatással, ha a --max-retries értékét például 3-ra csökkenti. Ilyen
alacsony értékek csak a lassú (korlátozott) célállomások letapogatását gyorsítják fel. Mivel adatokat
veszíthet azzal, ha az Nmap korábban feladja egy kapu letapogatását, ezért hasznosabb a
--host-timeout paraméter időzítésének lejártát megvárni és elveszteni a célponttal kapcsolatos
valamennyi adatot, mint hiányos adatokkal dolgozni.
--host-timeout <idő> (Lassú célpontoknál ennyi idő után feladja a próbálkozást)
Néhány állomás letapogatása hosszú idő vesz igénybe. Ezt okozhatja gyenge vagy megbízhatatlan
hálózati eszköz vagy program, a forgalom szabályozása, vagy egy szigorú szabályokkal rendelkező
tűzfal. A letapogatott állomások leglassabb néhány százaléka emésztheti fel a letapogatási idő
nagyrészét. Néha jobb csökkenteni az időveszteséget és átugrani az ilyen célpontokat már az elején.
Adja meg a --host-timeout paraméterben azt a maximális időt, amennyit hajlandó egy-egy állomás
válaszára várni. Hasznos lehet a 30m beállítás, így az Nmap nem tölt fél óránál többet egy állomás
vizsgálatával. Mivel ezalatt az Nmap más állomásokat is vizsgálni tud, ezért ez a fél óra nem
tekinthető teljes veszteségnek. Ha egy állomásnak lejárt az időzítése, az Nmap kihagyja a listából.
Nen készül kapulista, nincs operációs rendszer felderítés és változat érzékelés sem.
--scan-delay <idő>; --max-scan-delay <idő> (A próbák közti késleltetés)
Ezzel a paraméterrel utasíthatja az Nmap programot, hogy a célpont felé küldendő próbák között a
megadott időtartamot várjon. Ez különösen hasznos olyan célpontok esetében, amelyeknek forgalma
szabályozott. A Solaris állomások (sok mással egyetemben) például az UDP letapogatási próbákra
másodpercenként csak egy ICMP választ küldenek. Minden további elküldött próba csak veszteség. A
--scan-delay értékének 1s-os beállításával az Nmap lelassítható erre a sebességre. Az Nmap
megpróbálja érzékelni a forgalomszabályzást és pontosan beállítani a próbák közti késleltetést,
azonban nem okoz gondot az érték kézzel történő megadása sem.
Amikor az Nmap növeli a próbák közti késleltetést, hogy megbirkózzon a forgalomszabályzással, a
letapogatás drámaian lelassul. A --max-scan-delay paraméterrel megadhatja a két próba közti
legnagyobb megengedett késleltetést. Ha ezt az értéket túl alacsonyra választja, az feleslegesen
újraküldött csomagokat generál, ami egy szigorú forgalomkorlátozással működő állomásnál kihagyott
kapukhoz vezethet.
A --scan-delay paraméter másik felhasználása a küszöbérték figyelés alapján működő behatolás érzékelő
és megelőző rendszerek (IDS/IPS) megtévesztése.
--defeat-rst-ratelimit
Sok állomás hosszú késleltetésű forgalomszabályzást használ a kiküldhető ICMP hibaüzenetek (például
kapu nem elérhető) mennyiségének korlátozására. Néhány rendszer ugyanilyen korlátozásokat használ az
RST (reset) csomagok esetébenis. Ez drámaian lelassítja az Nmap működését, mivel megpróbál
alkalmazkodni ehhez a korlátozáshoz. A --defeat-rst-ratelimit paraméterrel utasíthatja az Nmap
programot, hogy hagyja figyelmen kívül az ilyen korlátozásokat (például a SYN letapogatásnál, mely a
nem válaszoló kapukat nem nyitott állapotúként kezeli).
Ennek a paraméternek a használata csökkenti a pontosságot, hiszen néhány kapu elérhetetlennek
bizonyul, mivel az Nmap nem vár eléggé sokáig a korlátozott RST válaszra. Egy SYN letapogatásnál a
válasz nélküli kapuk jelölése szűrt lesz ahelyett, hogy az RST csomag megvárásával zárt jelölést
kapna. Ez a paraméter hasznos lehet akkor, ha csak a nyitott kapuk érdekesek és nem kell különbséget
tenni a zárt és a szűrt kapuk között.
-T <paranoid|sneaky|polite|normal|aggressive|insane> (Időzítési sablon)
Bár az előzőekben tárgyalt időzítési paraméterek eléggé hatékonyak és eredményesek, de néhány
felhasználó túl bonyolultnak találhatja őket. Ráadásul a megfelelő értékek kiválasztása gyakran
hosszabb idő igényel, mint az optimalizálni kívánt letapogatási művelet maga. Az Nmap felkínál egy
egyszerűbb megközelítést is hat időzítési sablon segítségével. Ezeket megadhatja a -T paraméterrel és
a számukkal (0–5) vagy a nevükkel. A sablonok nevei: paranoid (0), trükkös [sneaky]) (1), udvarias
[polite] (2), normál [normal] (3), agresszív [aggressive] (4) és rült [insane] (5). Az első kettő a
behatolásérzékelők megtévesztésére szolgál. Az udvarias mód lassú letapogatást végez kevesebb
sávszélességet, valamint a célállomáson kevesebb erőforrást használva. A normál mód az
alapértelmezett, így a -T3 paraméter megadása semmilyen változást nem idéz elő. Az agresszív mód
felgyorsítja a letapogatást azt feltételezve, hogy gyors és megbízható hálózatot használ. Végül az
őrült mód azt feltételezi, hogy egy különösen gyors hálózatot használ és a sebesség érdekében
hajlandó feláldozni valamennyit a pontosságból.
Ezekkel a sablonokkal megadható, hogy a letapogatás mennyire legyen agresszív, de meghagyja a
lehetőséget az Nmap programnak, hogy az időzítéseket maga álltsa be. A sablonok ezen kívül elvégeznek
néhány olyan sebesség beállítást, melyek önálló paraméterként jelenleg nem adhatók meg. Például a -T4
paraméter megakadályozza, hogy a dinamikusan változó letapogatásikésleltetés a TCP kapukon meghaladja
a 10 milliszekundumot, míg a -T5 paraméter ugyanezt az értéket 5 milliszekundumra korlátozza. A
sablonok mellett továbbra is használhatóak az egyedi időzítési paraméterek és ezek minden esetben
felülbírálják a sablonokban beállított alapértékeket. Modern és megbízható hálózatok letapogatása
esetén ajánlott a -T4 paraméter használata. Tartsa meg ezt a paramétert még akkor is, ha egyedi
időzítési paramétereket használ, így kihasználhatja a sablonban lévő kisebb extra optimalizációt is.
Ha tisztességes szélessávú vagy ethernet kapcsolatot használ, javasolt a -T4 paraméter állandó
használata. Néhányan szeretik használni a -T5 paramétert, ám ez sok esetben túl agresszív lehet.
Vannak akik a -T2 paramétert szeretik használni, mert azt gondolják, hogy így kisebb valószínűséggel
döntik romba a célpontot, vagy mert magukat általában udvarias embernek gondolják. Ők azonban gyakran
nem veszik észre, hogy a -Tpolite valójában milyen lassú. Ez a letapogatás tízszer hosszabb is lehet,
mint egy alapértelemeztt. Az alapértelmezett időzítésnél (-T3) ritkán fordulnak elő összeomlások vagy
sávszélesség problémák, ezért vatoss letapogatásnál célszerű ezt használni. Ezeknek a problémáknak a
csökkentésére sokkal alkalmasabb a változat érzékelés elhagyása, mint az időzítési paraméterek
állítgatása.
Bár a -T0 és -T1 paraméterek hasznosak a behatolásérzékelők megtévesztésére, de sok célgép vagy kapu
esetén a letapogatási idő különösen elnyújtják. Ilyen hosszú letapogatások esetén hasznosabb az
időzítési paraméterek kézzel történő beállítása, mint a -T0 és -T1 paraméterekhez tartozó konzerv
értékek használata.
A T0 fő működési elve a letapogatások sorbaállítása, így egyszerre csak egy kaput tapogat le és a
minden próba után vár 5 percet. A T1 és T2 beállításai hasonlóak, de a próbák között csak 15
másodpercet, illetve 0.4 másodpercet várnak. A T3 az Nmap alapértelmezett beállítása, mely már
használja a párhuzamos működést is. A T4 paraméter megfelel a --max-rtt-timeout 1250
--initial-rtt-timeout 500 --max-retries 6 beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 0.01
másodpercre állítja. A T5 megfelel a --max-rtt-timeout 300 --min-rtt-timeout 50 --initial-rtt-timeout
250 --max-retries 2 --host-timeout 15m beállításoknak és a TCP letapogatási késleltetést 5
milliszekundumra állítja.
TŰZFAL/IDS MEGKERÜLÉS ÉS BECSAPÁS
Az Internet úttörőinek szeme előtt egy teljesen nyitott hálózat lebegett, egy univerzális IP
címtartománnyal, melyben bárki bárkivel kapcsolatot létesíthet. Itt bármely állomás információt kérhet és
adhat bármely állomásnak. Az emberek a munkahelyükről is elérhetik az otthoni rendszereiket,
beállíthatják a légkondicionálót, vagy kinyithatják az ajtó egy korán érkezett vendég előtt. Azonban a
címtartomány szűkössége és bizonyos biztonsági megfontolások miatt ennek a látomásnak a megvalósítása
nehézkessé vált. Az 1990-es évek elején a cégek tűzfalakat kezdtek telepíteni azzal a kifejezett
szándékkal hogy az információ szabad áramlását akadályozzák. Nagyméretű hálózatokat kerítettek le az
Internetről alkalmazás szűrőkkel, hálózati címfordítókkal és csomagszűrőkkel. Az információ szabad áramát
szigorúan szabályozott csatornákba kényszerítették.
A hálózati akadályok, mint például a tűzfalak nagymértékben megnehezítik egy hálózat felderítését.
Nehezebbé teszik a hétköznapi hálózati felderítést, mivel éppen ebbőlk a célból tervezik őket. Mindezek
ellenére az Nmap számos lehetőséget kínál az ilyen komplex hálózatok megértéséhez és a szűrők működésének
ellenőrzéséhez. Arra is lehetőséget biztosít, hogy bizonyos gyengén kivitelezett védelmeket meg tudjunk
kerülni. Az egyik legjobb módszer a saját hálózat viselkedésének megértésére, ha megpróbálja legyőzni
azt. Helyezze magát a támadó szemszögébe és próbáljon ki néhány technikát ebből a fejezetből a saját
hálózata ellen. Indítson el egy FTP ugráló letapogatást, egy üresjárati letapogatást, csomagtöredék alapú
támadást vagy próbáljon alagutat létrehozni egy saját proxy kiszolgálón keresztül.
Hogy tovább korlátozzák a hálózati aktivitást, a társaságok egyre gyakrabban ellenőrzik a hálózati
forgalmat behatolásérzékelő rendszerekkel (IDS). Az összes nagyobb ilyen rendszer olyan szabálykészlettel
érkezik, mely képes érzékelni az Nmap letapogatásait, mivel az ilyen letapogatások általában egy közelgő
támadás előjelei. A legtöbb ilyen terméket azóta átalakították behatolás megelőző rendszerré (IPS), mivel
képesek blokkolni a gyanúsnak ítélt forgalmat. A hálózati rendszergazdák és az IDS rendszerek
szállítóinak nagy bánata, hogy a csomagok egyszerű analizálásával nagyon nehéz felismerni a rossz
szándékot. A kellő türelemmel és szakértelemmel rendelkező támadók az Nmap egyes paramétereinek a
segítségével könnyen megkerülhetik az IDS rendszereket. Ezalatt a rendszergazdáknak meg kell küzdeniük a
rengeteg téves jelzéssel, ahol az ártatlan forgalom könnyen válthat ki riasztást vagy okozhatja a
forgalom blokkolását.
Időnként emberek azt javasolják, hogy az Nmap ne biztosítson lehetőséget a tűzfalak megkerülésére, vagy
az IDS rendszerek megtévesztésére. Azzal érvelnek, hogy ezeket sokkal inkább fogja egy támadó rossz
szándékkal használni, mint egy rendszergazda a biztonság növelésére. Ezzel a logikával az a probléma,
hogy a támadók akkor is ezeket a módszereket fogják használni, legfeljebb más eszközt fognak használni,
vagy maguk írják bele azokat az Nmap programba. Eközben a rendszergazdák egyre nehezebben fogják tudni
ellátni a munkájukat. Sokkal jobb védekezés egy modern, folyamatosan javított FTP kiszolgálót használni,
mint egy FTP ugráló letapogatást megvalósító program terjesztését megakadályozni.
Nincs varázsfegyver (vagy Nmap paraméter) a tűzfalak és IDS rendszerek felismerésére és érzékelésére.
Ehhez tudás és tapasztalat szükséges. Egy ilyen témájú oktatóanyag meghaladja ennek a leírásnak a
kereteit, így csak a kapcsolódó paraméterek felsorolására és működésük rövid leírására szorítkozunk.
-f (csomagok tördelése); --mtu (a megadott MTU érték használata)
Az -f paraméter használatakor a megadott letapogatást (beleértve a visszhang letapogatást is) az Nmap
apróra tördelt IP csomagokkal hajtja végre. Az alapötlet az, hogy osszuk el a TCP fejlécet több
csomagra, így nehezítve meg a csomagszűrők, behatolás érzékelők és más zavaró eszközök dolgát a
tevékenységünk felismerésében. Azonban legyen óvatos! Néhány programnak gondot jelent az ilyen apró
csomagok kezelése. A jó öreg Sniffit szaglászóprogram az első töredék vételekor azonnal szegmentációs
hibát okoz. Ha egyszer adja meg ezt a paramétert, az Nmap 8 bájtos vagy kisebb darabokra tördeli a
csomagokat az IP fejléc után. Így egy 20 bájtos TCP fejlécet 3 csomagra oszt fel, 2 csomag 8 bájtot,
egy csomag pedig a maradék 4 bájtot fog szállítani. Természetesen minden darab tartalmaz egy IP
fejlécet is. Ha ismét megadja az -f paramétert, akkor 16 bájtos töredékeket fog használni (csökkentve
a töredékek számát). De megadhat saját eltolási értéket is az --mtu paraméter használatával. Ne
használja egyszerre az -f és az --mtu paramétert. Az eltolás értékének mindig oszthatónak kell lennie
nyolccal. Míg egyes csomagszűrőkön és tűzfalakon nem csúsznak át a töredezett csomagok (ilyen például
a Linux rendszermag bekapcsolt CONFIG_IP_ALWAYS_DEFRAG paramétere, mely sorba állítja a töredékeket),
addig egyes eszközök nem engedhetik meg ezt a teljesítmény csökkenést, így tiltják ezt a lehetőséget.
Ismét más rendszerek azért nem engedélyezik ezt, mert a töredékek más-más útvonalon érkezhetnek a
hálózatba. Néhány forrásrendszer a rendszermagon belül állítja össze a kimenő csomagtöredékeket. Erre
példa a Linux iptables kapcsolatkövetési modulja. Hogy biztos lehessen abban, hogy a kimenő csomagok
töredezettek, futtasson a letapogatással együtt egy szaglászót is, mint például a Wireshark. Ha az ön
operációs rendszer ilyen problémákat okoz, próbálja ki a --send-eth paramétert, így kikerülheti az IP
réteget és nyers ethernet kereteket küldhet el.
-D <csali1 [,csali2][,ME],...> (Letapogatás álcázása csalikkal)
Végrehajt egy letapogatást csalik használatával, így a célpont azt érzékeli, hogy a csaliként
megadott állomások is letapogatással próbálkoznak. Így az IDS rendszere egyidőben 5-10 letapogatást
is érzékel, de nem tudja eldönteni, melyik a valós IP cím és melyik az ártatlan csali. Bár ezek
legyőzhetőek útválasztón keresztüli nyomkövetéssel, a válasz eldobásával és más aktív eljárásokkal,
de általánosságban ez egy jó mödszer a saját IP cím elrejtésére.
A csalikat listáját vesszővel kell elválasztani. Kiegészítésként használhatja a ME paramétert a
csalik listájában, amely a saját IP címét jelenti. Ha a ME paramétert a hatodik vagy későbbi
pozícióban használja, a legtöbb letapogatás érzékelő (mint például a Solaris Scanlogd) valószínűleg
egyáltalán nem fogja megjeleníteni az IP címét. Ha nem használja a ME paramétert, az Nmap véletlen
pozícióba teszi az IP címét. Használhatja az RND paramétert, így véletlenszerű, nem fenntartott IP
címeket generálhat, vagy az RND:<szám> paramétert, így a <szám>-nak megfelelő mennyiségű IP címet
kap.
Jegyezze meg, hogy a megadott csaliknak élő állomásoknak kell lenniük, különben véletlenül SYN
elárasztásnak teheti ki a célpontokat. Ráadásul eléggé könnyű kitalálni a támadó kilétét, ha az IP
címek közül csak egy él a hálózaton. Célszerűbb nevek helyett IP címeket használni (így a csalik
hálózatában lévő névszerverek naplóiban nem jelenik meg az Ön IP címe).
A program a csalikat mind a kezdeti visszhang letapogatásnál (az ICMP, SYN, ACK vagy bármi más
használatakor) mind a későbbi kapuletapogatásoknál használja. Szintén használja a csalikat a távoli
ooperációs rendszer felderítésekor (-O). Nem használ csalikat a változat érzékeléskor és a TCP
kapcsolódási letapogatásnál.
Nem érdemes túl sok csalit használni, mivel lelassíthatja a letapogatást és ronthatja a pontosságot.
Ezen kívül néhány szolgáltató kiszűri a hamisított csomagokat, bár a legtöbb nem foglalkozik velük
egyáltalán.
-S <IP cím> (Hamis forráscím)
Néhány esetben az Nmap nem tudja meghatározni az Ön forráscímét (ilyenkor az Nmap figyelmeztető
üzenetet küld). Ilyenkor az -S paraméter után adja meg annak a hálózati illesztőnek az IP címét,
amelyen keresztül a csomagokat küldeni szeretné.
Ennek a paraméternek egy másik lehetséges használata, hogy amikor a célponttal elhiteti, hogy valaki
más próbálja meg letapogatni. Képzelje el, amikor egy cég azt látja, hogy egy versenytársa próbálja
meg letapogatni! Az ilyen használathoz általában szükség van az -e és a -PN paraméterek használatára
is. Jegyezze meg, hogy ilyenkor semmilyen választ nem fog kapni (azok a hamisított feladóhoz
továbbítódnak), így az Nmap sem tud használható jelentést készíteni.
-e <illesztő> (Megadott illesztő használata)
Megadja, hogy az Nmap melyik illesztőt használja a csomagok küldésére és fogadására. Az Nmap ezt
automatikusan is képes érzékelni, de meg is adhatja, ha ez nem történik meg.
--source-port <kapu száma>; -g <portnumber> (A forráskapu számának hamisítása)
Az egyik meglepően elterjedt hiba, hogy a forráskapu alapján bíznak meg egyes hálózati forgalmakban.
Könnyű megérteni, miért is van ez így. Egy rendszergazda szeretne beállítani egy új, csillogó
tűzfalat. Azonban a beüzemelés után a felhasználók elárasztják a panaszaikkal, mivel a programjaik
többé nem működnek. Különösen a névfeloldással lehetnek problémák, mivel a külső hálózatból érkező
UDP DNS válaszok többé nem tudnak belépni a belső hálózatba. Az FTP egy másik szokványos példa. Aktív
FTP átviteleknél a kiszolgáló megpróbál visszafelé felépíteni egy kapcsolatot az ügyfél által kért
fájl átviteléhez.
Ezekre a problémákra léteznek biztonságos megoldások, akár alkalmazásszűrők, akár protokoll
feldolgozó tűzfalmodulok formájában. Sajnos vannak könnyebb, de kevésbé biztonságos megoldások is.
Felismervén, hogy a DNS válaszok az 53-as kapuról, az aktív FTP kapcsolatok pedig a 20-as kapuról
érkeznek, a legtöbb rendszergazda beleesik abba a csapdába, hogy egyszerűen engedélyezi ezekről a
kapukról a bejövő forgalmat. Gyakran azt feltételezik, hogy a támadók nem ismerik fel és nem
használják ki ezeket a réseket. Máskor úgy gondolják, hogy ez csak ideiglenes lesz, amíg egy
biztonságosabb megoldást nem találnak. Aztán elfelejtkeznek róla.
Ám nemcsak a túlterhelt rendszergazdák esnek ebbe a csapdába. Számos termék érkezik ilyen gyenge
szabályokkal. Különösen a Microsoft bűnös ebben a körben. A Windows 2000 és Windows XP rendszerekkel
szállított IPsec szűrő tartalamaz egy hallgatólagos szabályt, mely beenged minden TCP és UDP
forgalmat, mely a 88-as forráskapuról érkezik (Kerberos). Egy másik, jól ismert eset volt a Zone
Alarm személyi tűzfalakban a 2.1.25-ös változatig meglévő hiba, mely beengedett minden UDP forgalmat
az 53-as (DNS) vagy a 67-es (DHCP) forráskapukról.
Ezeknek a hibáknak a kihasználásához az Nmap a -g és a --source-port paramétereket biztosítja (ezek
egyenértékűek). Csak adja meg kapu számát és amennyiben lehetséges, az Nmap ezzel a forráskapuval
fogja elküldeni a próbákat. Bizonyos operációs rendszer érzékelési tesztekhez az Nmap más kaput fog
használni a helyes működéshez. A DNS kérések végrehajtásakor a --source-port beállításait nem veszi
figyelembe, mivel ezeknek a kéréseknek a kezelését az Nmap a rendszer könyvtárain keresztül végzi. A
legtöbb TCP letapogatás, beleértve a SYN letapogatást, valamint az UDP letapogatás teljes mértékben
támogatja ezt a paramétert.
--data-length <szám> (Véletlen adatok hozzáfűzése az elküldött csomagokhoz)
Normális esetben az Nmap csak minimális méretű csomagokat küld, melyek csak a fejlécet tartalmazzák.
Így a TCP csomagjai általában csak 40, az ICMP visszhang kérései pedig csak 28 bájt hosszúak. Ennek a
paraméternek a hatására az Nmap a megadott számú véletlen bájtot fűz hozzá a legtöbb elküdött
csomaghoz. Az operációs rendszer érzékelésének (-O) próbacsomagjait ez nem érinti, mivel a pontosság
miatt itt állandó próbákra van szükség. A legtöbb visszhang és kapuletapogató csomag azonban
támogatja ezt a paramétert. Ez egy kicsit lelassítja a letapogatást, viszont kevésbé lesz feltűnő.
--ip-options <S|R [útvonal]|L [útvonal]|T|U ... >; --ip-options <hexa karakterlánc> (Csomagok küldése
megadott IP paraméterekkel)
Az IP protokoll[9] leírása felkínál pár paramétert, melyek a csomagok fejlécében használhatók. Nem
úgy, mint a széles körben használt TCP paraméterek, az IP paraméterek ritkán láthatók praktikus és
biztonsági megfontolások miatt. Valójában az Interneten lévő legtöbb útválasztó blokkolja a veszélyes
paramétereket, mint például a forrás nyomkövetést. Néhány esetben a paraméterek hasznosak lehetnek a
célpont felé vezető útvonal felderítésében és manipulálásában. Például felhasználhatja az útvonal
rögzítése paramétert a célponthoz vezető útvonal felderítéséhez még akkor is, ha a hagyományos
traceroute nem jár sikerrel. Vagy ha a csomagokat bizonyos tűzfalak eldobják, megadhat egy másik
útvonalat a szigorú és a laza útválasztás paraméterekkel.
Az IP paraméterek megadásának leghatásosabb módja ha az --ip-options után beírja az értékeket. A
hexadecimális értékeket mindig \x karakterrek kezdje, majd következik két szám. Bizonyos karaktereket
ismételhet is, ha a karakter után egy csillagot ír, majd megadja az ismétlések számát. Például a
\x01\x07\x04\x00*36\x01 egy olyan hexadecimális karaktersorozat, mely 36 darab NULL bájtot tartalmaz.
Az Nmap a paraméterek megadásának egy rövidebb módját is felkínálja. Az R, T és U paraméterekkel az
útvonal rögzítését, az időbélyeg rögzítését, vagy mindkettőt kérheti. A laza vagy a szigorú
útvonalkövetést az L vagy az S paraméter és az IP címek szóközzel elválasztott listájának megadásával
kérhet.
Ha szeretné nyomon követni az elküdött és a beérkezett csomagokban lévő beállításokat, adja meg a
--packet-trace paramétert. Ha további információkra és példákra kíváncsi az Nmap programban
használható IP paraméterekkel kapcsolatban, látogasson el a
https://seclists.org/nmap-dev/2006/q3/0052.html címre.
--ttl <érték> (A time-to-live mező beállítása)
Beállítja az IPv4 csomag time-to-live mezőjét a megadott értékre.
--randomize-hosts (Összekeveri a célpontok sorrendjét)
Utasítja az Nmap programot, hogy a letapogatás előtt keverje össze a célpontok csoportjának
sorrendjét (maximum 16384 gép). Ez a letapogatást kevésbé nyilvánvalóvá teszi a legtöbb hálózati
megfigyelő rendszer számára, különösen ha egy lassú időzítéssel is kombinálja. Ha nagyobb csoportot
szeretne megkeverni, állítsa be a PING_GROUP_SZ paramétert az nmap.h fájlban és fordítsa le újra a
programot. Egy másik megoldás lehet, ha a célpontok címeit egy lista letapogatással szedi össze (-sL
-n -oN fájlnév), megkeveri azokat egy Perl parancsfájllal, majd ezt a listát adja át az Nmap
programnak az -iL paraméterrel.
--spoof-mac <MAC cím, előtag vagy gyártó name> (MAC cím hamisítása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy az összes elküldött ethernet kerethez a megadott MAC címet
használja. Ehhez a paraméterhez automatikusan hozzáadódik a --send-eth paraméter is, így biztosítva,
hogy az Nmap valójában ethernet-szintű csomagokat küldjön. A MAC cím több formátumban is megadható.
Ha a megadott paraméter egy egyszerű „0”, az Nmap egy teljesen véletlen MAC címet választ arra
munkamenetre. Ha a megadott karakterlánc páros számú hexadecimális számból áll (a párok
elválaszthatók kettősponttal), az Nmap ezt a MAC címet fogja használni. Ha kevesebb, mint 12
számjegyet adott meg, az Nmap a fennmaradó részt véletlen értékekkel tölti fel. Ha a megadott érték
nem 0 vagy hexadecimális karakterlánc, az Nmap elvégez egy keresést az nmap-mac-prefixes fájlban,
hogy található-e a megadott karakterlánccal megegyező nevű gyártó (ez érzékeny a nagy- és
kisbetűkre). Ha talál egyezést, az Nmap a gyártó OUI mezőjét fogja használni (3 bájtos előtag), a
fennmaradó 3 bájtot pedig véletlen értékekkel tölti fel. Példák az érvényes --spoof-mac paraméterre:
Apple, 0, 01:02:03:04:05:06, deadbeefcafe, 0020F2 és Cisco.
--badsum (Csomagok küldése hamis TCP/UDP ellenőrző összeggel)
Az Nmap a csomagokat hamis TCP vagy UDP ellenőrző összeggel fogja elküldeni a célpont felé. Mivel
elméletileg minden állomás IP verme az ilyen csomagokat helyesen eldobja, ezért bármilyen válasz
tűzfalra vagy IDS rendszerre utal, melyek nem foglalkoznak az ellenőrző összeg vizsgálatával. További
részletek erről a technikáról a https://nmap.org/p60-12.txt címen.
KIMENET
Bármely biztonsági eszköz csak annyira hasznos, amennyire az általa generált kimenet használható. A
bonyolult tesztek és eljárások keveset érnek, ha az eredményt nem áttekinthető és érhető módon
szolgáltatják. Az Nmap programot annyiféle módon használják emberek és más programok is, hogy egyféle
kimeneti formátum nem lenne megfelelő mindenkinek. Így az Nmap többféle formátumot kínál, beleértve az
emberek számára hasznos interaktív módot és a programok által könnyen feldolgozható XML-t.
A különböző kimeneti formátumok mellett az Nmap néhány paraméterrel lehetővé teszi mind a kimenet, mind a
hibakeresési információk bőbeszédűségének beállítását. A kimenti adatok mind a szabványos kimenetre, mind
egy megadott nevű fájlba kerülhetnek. Az Nmap képes a fájlhoz hozzáfűzni, vagy felülírni azt. A kimeneti
fájlok alkalmasak még megszakított letapogatások folytatására is.
Az Nmap kimenete öt különféle formátumban érhető el. Az alapértelmezett elnevezése az interaktív kimenet
amely a szabványos kimenetre kerül (stdout). Létezik még egy normál kimenet is, mely csak annyiban
különbözik az interaktívtól, hogy kevesebb futásidejű üzenetet és figyelmeztetést jelenít meg, mivel
feltételezi, hogy az adatok elemzésére csak a letapogatás befejezése után kerül sor, nem pedig
folyamatosan.
Az XML kimenet az egyik legfontosabb kimeneti típus, mivel átalakítható HTML dokumentummá, könnyen
feldolgozható más programmal (mint például az Nmap grafikus felülete) és adatbázisba is importálható.
A fennmaradó két kimeneti típus közül az egyik az egyszerű grep által feldolgozható kimenet, mely a
legtöbb információt jeleníti meg az állomásról egy sorban, a másik a sCRiPt KiDDi3 0utPUt azoknak, akik
úgy gondolnak magukra, mint |<-r4d.
Míg az alapértelmezett interaktív kimenetnek nincs parancssori kapcsolója, a többi négy formátum ugyanazt
a szintaktikát használja. Egyetlen paraméterük van, az eredményt tároló fájl neve. Több formátum is
megadható egyszerre, de minden formátum csak egyszer használható. Például ha szeretné később átnézni a
normál kimenet eredményét és egyben szeretné programmal is feldolgozni, akkor használhatja az -oX
myscan.xml -oN myscan.nmap paramétert. Bár ebben a fejezetben az egyszerűség kedvéért rövid fájlneveket
használunk (például myscan.xml), általában ajánlott hosszabb, jelentéssel bíró neveket használni. A nevek
kiválasztásakor figyeljünk a személyes igényekre, használhatunk dátumot, vagy egy-két szavas rövid
leírást a munka típusáról.
Bár ezekkel a paraméterekkel az eredményeket fájlba menthetjük, az Nmap ettől függetlenül az interaktív
kimenetet megjeleníti a szabvány kimeneten. Például az nmap -oX myscan.xml célpont parancs az XML
kimenetet a myscan.xml fájlba írja és egyben megjeleníti azt az interaktív kimenetet is, amely az -oX
paraméter megadása nélkül is megjelent volna. Ez a viselkedés megváltoztatható, ha a kimeneti formátum
után egy kötőjelet ad meg paraméterként. Ilyenkor az Nmap kikapcsolja az interaktív kimenetet és ehelyett
a szabványos kimeneti adatfolyamba írja a kívánt kimeneti formátumú adatokat. Így az nmap -oX - célpont
parancs csak a stdout eszközre küldi el az XML kimenetet. A komoly hibákat továbbra is a normál
hibakimenetre, a stderr eszközre írja.
Az Nmap más paramétereitől eltérően a naplófájl paraméterjelzője (mint az -oX) és a fájlnév vagy kötőjel
között kötelező szóközt hagyni. Ha ezt elhagyja és például az -oG- vagy az -oXscan.xml formátumban adja
meg a paramétert, akkor kompatibilitási okoból egy normál formátumú kimeneti fájl jön létre G- és
Xscan.xml nevekkel.
Ezek közül a paraméterek közül mindegyik támogatja a fájlnevek strftime()-szerű átalakítását. A %H, %M,
%S, %m, %d, %y és %Y megadása pontosan azt jelenti, mint az strftime() függvényben. A %T ugyanazt
jelenti, mint a %H%M%S, a %R ugyanazt jelenti, mint a %H%M és a %D ugyanazt jelenti, mint a %m%d%y. ha a
% jelet bármilyen más karakter követi, akkor azt a karaktert egyszerűen tovább adja (például a %% egy
százalékjelet ad tovább). Így az -oX 'scan-%T-%D.xml' paraméter megadása egy XML fájlt hoz létre
scan-144840-121307.xml névvel.
Az Nmap lehetőséget biztosít a letapogatás részletességének beállítására, valamint arra, hogy az
eredményeket hozzáfűzze egy meglévő fájlhoz ahelyett, hogy felülírná. A paraméterek leírása az
alábbiakban található.
Nmap kimeneti formátumok
-oN <fájlnév> (normál kimenet)
Ezzel a kéréssel a normál kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Ahogy a fentiekben
olvashatta, ez egy kicsit különbözik az interaktív kimenettől.
-oX <fájlnév> (XML kimenet)
Ezzel a kéréssel az XML kimenet a megadott nevű fájlba lesz átirányítva. Az Nmap a fájlhoz hozzáfűz
egy dokumentum típusmeghatározást si (DTD), így az XML feldolgozók ellenőrizhetik az Nmap XML
kimenetét. Bár ez elsősorban programbeli felhasználásra készült, de segítséget nyújt az embereknek is
az Nmap XML kimenetének értelmezésében. A DTD leírja a formátum érvényes elemeit és gyakran
felsorolja a tulajdonságokat és azok értékeit is. A legfrissebb változat mindig megtalálható a
https://nmap.org/data/nmap.dtd címen.
XML egy stabil formátumot kínál, mely programból könnyen feldolgozható. Ingyenes XML feldolgozók az
összes nagyobb programozási nyelvhez elérhetők, beleértve a C/C++, Perl, Python és Java nyelveket. Az
Nmap kimenetének feldolgozására és működésének vezérlésére a legtöbb nyelvhez már készültek
kapcsolódó munkák. Perl CPAN példák találhatók a Nmap::Scanner[10] és a Nmap::Parser[11] címeken. A
legtöbb esetben az XML az előnyben részesített formátum.
Az XML kimenet hivatkozik egy XSL stíluslapra, melynek segítségével az eredmények HTML formátumra
alakíthatók. Ezt a legegyszerűbben úgy használhatja, hogy az XML kimenetet betölti egy böngészőbe.
Alapesetben ez csak azon a gépen működik, amelyen az Nmap fut (vagy egy hasonlóan beálított gépen),
mivel az nmap.xsl elérési útvonala bele van drótozva a programba. A --webxml vagy a --stylesheet
paraméterek megadásával olyan hordozható XML fájlt hozhat létre, mely bármely Internetre kötött gépen
megjeleníthető HTML formátumban.
-oS <fájlnév> (Szkriptkölyök kimenet)
A szkriptkölyök kimenet olyan, mint az interaktív kimenet, csak még átmegy egy végső feldolgozáson.
Így jobban passzol az olyan hekkerek lelkivilágához, akik előzőleg lenézték az Nmap egységes
helyesírását és a nagybetűk használatát. Gyenge humorérzékűek úgy gondolhatják, hogy ez a paraméter
nevetségessé akarja tenni a szkriptkölyköket ahelyett, hogy „segítené őket”.
-oG <fájlnév> (grep által feldolgozható kimenet)
Ez a kimenti formátum maradt a végére, mivel ez egy elavult formátum. Az XML sokkal használhatóbb és
tapasztalat felhasználók számára majdnem olyan kényelmes is. Az XML egy szabvány, melyet feldolgozó
programok százai támogatnak, míg a greppel feldolgozható kimenet csak egy egyszerű barkácsolás. Az
XML könnyen bővíthető az új Nmap tulajdonságok támogatásához, míg ezek a bővítések a helyhiány miatt
gyakran kimaradnak a greppel feldolgozható kimentből.
Mindezek ellenére a greppel feldolgozható kimenet még mindig nagyon népszerű. Egyszerű formátumú,
mely minden egyes célpont adatait egyetlen sorban adja vissza, egyszerűen kereshető és feldolgozható
olyan alap Unix eszközökkel, mint a grep, awk, cut, sed, diff, vagy egy Perl parancsfájl. Emellett
használható még egyszeri tesztek parancssorból történő elvégzésére. Az összes nyitott SSH kapujú,
vagy Solaris operációs rendszert futtató állomás megtalálásához elég egy egyszerű greppel
feldolgozható kimenet, melyet az awk vagy a cut programba átirányítva kinyomtatható a kívánt
információ.
A greppel feldolgozható kimenet megjegyzésekből (#-tel kezdődő sorok) és a célpont soraiból áll. A
célpont sora 6 címzett mezőt tartalmaz, tabulátorral elválasztva, kettősponttal a végén. A mezők
nevei: Állomás (Host), Kapuk (Ports), Protokollok (Protocols), Mellőzött állapot (Ignored State),
Operációs rendszer (OS), Sorozatszám (Seq Index), IP ID és Állapot (Status).
Ezek közül a mezők közül általábana legfontosabb a Ports, mely információkat tartalmaz az összes
érdekes kapuról. Ez egy vesszővel elválasztott lista. Minden egyes bejegyzés egy-egy kaput jelent és
hét almezőt tartalmaz perjellel (/) elválasztva. Az almezők nevei: Kapuszám (Port number), Állapot
(State), Protokoll (Protocol), Tulajdonos (Owner), Szolgáltatás (Service), SunRPC info és Változat
(Version info).
Csakúgy, mint az XML kimenet esetében, ez a leírás ennek a kimenetnek sem tartalmazza a teljes
leírását. Az Nmap greppel feldolgozható kimenetének részletes leírása a
http://www.unspecific.com/nmap-oG-output címen található.
-oA <alapnév> (Minden kimeneti formátum használata)
Kényelemből használhatja az -oA alapnév paramétert, ha a kimenetet egyszerre akarja normál, XML és
greppel feldolgozható formátumban. Ezek az alapnév.nmap, az alapnév.xml és az alapnév.gnmap fájlokban
tárolódnak. Mint minden programban, itt is megadhatja a fájlok tárolásának teljes útvonalát, mint
például ~/nmaplogs/foocorp/ Unix vagy c:\hacking\sco Windows rendszereknél.
Részletezés és hibakeresési paraméterek
-v (Növeli az adatok részletességét)
Ha növeli a részletességi szintet, az Nmap több információt jelenít meg a folyamatban lévő
letapogatásról. A nyitott kapu a megtalálásuk sorrendjében jelennek meg. Ha az Nmap úgy érzékeli,
hogy a letapogatás pár percnél többet fog igénybe venni, akkor megjelenít egy várható befejezési
időpontot is. Ha még részletesebb információkra kiváncsi, használja kétszer a paramétert.
A legtöbb változás csak az interaktív kimenetet érinti és csak néhány van hatással a normál és a
szkriptkölyök kimenetre. A többi kimenet gépi feldolgozásra készült, így ezekben az Nmap
alaphelyzetben is részletes információkat jelenít meg. Ennek ellenére van pár változás ezekben a
módokban, mivel néhány részlet elhagyása jelentősen csökkenti a kimenet méretét. Például a greppel
feldolgozható kimenetben a megjegyzések csak a részletes módban jelennek meg, mivel ezek eléggé
hosszúak lehetnek.
-d [szint] (Növeli vagy beállítja a hibakeresés szintjét)
Ha a részletes üzemmód nem ad visza elegendő információt, a hibakeresési mód képes elárasztani
adatokkal! Csakúgy, mint a részletes üzemmód (-v), a hibakeresési üzemmód is egy parancssori
kapcsolóval aktivizálható (-d), melynek szintje a kapcsoló többszóri megadásával növelhető. Emellett
a hibakeresés szintjét a -d paraméternek átadott értékkek is beállíthatja. Például a -d9 9-es szintet
állít be. Ez a legmagasabb beállítható szint és - hacsak nem egy egyszerű letapogatás futtat - több
száz sornyi információt fog kinyomtatni.
A hibakeresési kimenet hasznos lehet, ha valamilyen hibát gyanít az Nmap program működésében, vagy
egyszerűen csak szeretné megérteni, hogy mit és miért csinál az Nmap. Mivel ez a funkció elsősorban
fejlesztőknek készült, ezért a legtöbb megjelenő információ nem is értelmezhető könnyen. Kaphat
például egy ilyen kimenetet: Timeout vals: srtt: -1 rttvar: -1 to: 1000000 delta 14987 ==> srtt:
14987 rttvar: 14987 to: 100000. Ha nem ért egy sort egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja, megnézheti
a program forráskódjában vagy segítséget kérhet a fejlesztői levelező listán (nmap-dev). Néhány sor
könnyen érthető, de a hibakeresési szint növekedésével az üzenetek egyre homályosabbá válnak.
--packet-trace (Az elküldött és fogadott csomagok és adatok követése)
Az Nmap minden elküldött és fogadott csomagról összegzést készít. Ezt a legtöbbször csak
hibakeresésre használják, de hasznos lehet olyanoknak is, akik szeretnék megérteni, hogy mi történik
a színfalak mögött. Hogy elkerülhető legyen sorok százainak a megjelenítése, érdemes korlátozni a
letapogatni kívánt kapuk számát például a -p20-30 paraméter megadásával. Ha csak a változat érzékelés
részleteire kiváncsi, használja a --version-trace paramétert.
--open (Csak a nyitott (vagy valószínűleg nyitott) kapukat mutatja)
Néha csak azok a kapuk érdekesek, amelyekhez kapcsolódni lehet (nyitott) és nincs szükség
agyonzsúfolni a kimenetet a zárt, szűrt és zárt|szűrt kapukkal. A kimenet testreszabása általában a
letapogatás után történik a grep, awk vagy Perl használatával, de a rengeteg kérés hatására ez a
lehetőség is bekerült a programba. Az --open megadásával csak a nyitott, nyitott|szűrt és a szűretlen
állapotú kapuk kerülnek a kimenetre. Ezeknek a kapuknak a kezelése ugyanúgy történik, mint normál
esetben, így a nyitott|szűrt és a szűretlen kapuk csak egy számként jelennek meg, ha túl sok van
belőlük.
--iflist (Illesztők és útvonalak listázása)
Megjeleníti az Nmap által érzékelt illesztőket és rendszerútvonalakat. Ez hasznos lehet az
útválasztási problémák hibakeresésében vagy az eszközök hibás kezelésekor (például az Nmap egy PPP
kapcsolatot ethernet kapcsolatnak érzékel).
--log-errors (A hibák/figyelmeztetések rögzítése a normál módú kimenti fájlba)
Az nmap által kiírt hibák és figyelmeztetések általában csak a képernyőn (interaktív kimenet) jelnnek
meg, a normál formátumú kimenti fájlt érintetlenül hagyva. Ha szeretné ezeket az üzeneteket a normál
kimenti fájlban is látni, adja meg ezt a paramétert. Ez hasznos lehet akkor, ha nem figyeli az
interaktív kimenetet vagy valamilyen hibát próbál megtalálni. Az üzenetek az interaktív kimeneten
ezután is megjelennek. Ez a paraméter nem működik azokkal a hibákkal, melyek a hibásan megadott
parancssori kapcsolókkal függnek össze, mivel az Nmap ilyenkor még nem készítette elő a kimenti
fájlt. Ráadásként néhány NMap hiba/figyelmeztetés más rendszert használ és nem támogatja ezt a
paramétert. Ennek a paraméternek az alternatívája lehet az interaktív kimenet (beleértve a szabvány
hibakimenetet) átirányítása egy fájlba. Míg a legtöbb Unix parancshéj ezt könnyen lehetővé teszi,
Windows alatt ez egy kissé bonyolult lehet.
Vegyes kimeneti paraméterek
--append-output (Felülírás helyett hozzáfűzés a kimenti fájlhoz)
Ha megad egy fájlnevet egy kimeneti paraméterhez (mint például az -oX vagy az -oN), akkor a program
alapértelmezettként felülírja a meglévő fájlt. Ha szeretné megtartani a fájl tartalmát és hozzáfűzni
az új eredményeket, adja meg az --append-output paramétert. Így futtatva az Nmap programot az összes
megadott fájlhoz hozzáfűzi az új eredményeket a felülírás helyett. Ez az XML kimenettel (-oX) nem
működik jól együtt, így ez - a fájl kézzel történő javításáig - feldolgozási problémát okozhat.
--resume <fájlnév> (Megszakított letapogatás folytatása)
Néhány kiterjedt NMap letapogatás nagyon hosszú időt vehet igénybe - néha napokig tarthat. Néhány
letapogatás nem mindig fut le a befejezésig. Bizonyos korlátozások megakadályozhatják, hogy az Nmap
munkaidő alatt fusson, leállhat a hálózat, az Nmap programot futtató gép elszenvedhet egy nem várt
újraindítást, de maga az Nmap is összeomolhat. Az Nmap futását a rendszergazda is megszakíthatja a
ctrl-C lenyomásával. A teljes letapogatás újraindítása a kezdetektől nem éppen egy kívánt állapot.
Szerencsére ha a normál (-oN) vagy a greppel feldolgozható (-oG) naplófájl megmaradt, a felhasználó
utasíthatja az Nmap programot, hogy folytassa a letapogatást a megszakítás pontjánál. Egyszerűen adja
meg a --resume kapcsolót és a normál/greppel feldolgozható kimeneti fájl nevét. Más paraméter nem
adható meg, mivel az Nmap a kimeneti fájl feldolgozásával visszaállítja az eredeti paramétereket.
Egyszerűen írja be az nmap --resume fájlnév parancsot. Az Nmap az új adatokat hozzáfűzi az előző
futtatás során megadott fájlhoz. Az XML kimeneti formátumnál a folytatás nem támogatott, mivel a két
futtatás eredményének egy fájlba történő összevonása eléggé bonyolult lehet.
--stylesheet <útvonal vagy cím> (XSL stíluslap beállítása az XML kimenet átalakításhoz)
Az XML fájlok megtekintéséhez és átalakításához HTML formátumra az Nmap rendelkezik egy saját XSL
stíluslappal nmap.xsl néven. Az XML kimenet tartalmaz egy xml-stylesheet irányelvet, mely az Nmap
programmal eredetileg telepített nmap.xml fájlra hivatkozik (Windowson az aktuális munkakönyvtárra).
Egyszerűen töltse be az XML kimenetet egy modern webböngészőbe és az automatikusan betölti az
nmap.xsl fájlt és megjeleníti az eredményeket. Ha más stíluslapot akar használni, adja meg azt a
--stylesheet kapcsoló után. A teljes útvonalat vagy címet meg kell adnia. Egy megszokott hivatkozás a
--stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl. Ez arra utasítja a böngészőt, hogy az Insecure.org
címről töltse be a legfrissebb stíluslapot. A --webxml paraméterrel ugyanezt a hatást érheti el, csak
kevesebbet kell gépelni és megjegyezni. Az Insecure.org címről letöltött stíluslap segítségével olyan
gépen is megtekintheti az eredményeket, melyen nincs telepítve az Nmap (és így az nmap.xsl sem).
Gyakran a cím megadása sokkal hasznosabb, de biztonsági okokból az alapértelmezett a helyi
fájlrendszeren lévő nmap.xsl használata.
--webxml (Stíluslap betöltése az Insecure.Org oldalról)
Ez egy kényelmesebb megvalósítása a --stylesheet https://nmap.org/data/nmap.xsl kapcsolónak.
--no-stylesheet (Kihagyja az XSL stíluslap meghatározását az XML fájlból)
Megakadályozza, hogy az Nmap az XML kimeneti fájlban stíluslap bejegyzést hozzon létre. Kimarad az
xml-stylesheet irányelv.
VEGYES PARAMÉTEREK
Ebben a szakaszban néhány olyan fontos (és kevésbé fontos) paraméter leírása található, melyek nem igazán
illenek más fejezetekbe.
-6 (IPv6 letapogatás engedélyezése)
2002 óta az Nmap legnépszerűbb tulajdonsága az IPv6 támogatás. A visszhang letapogatás (csak TCP), a
kapcsolódási letapogatás és a változat érzékelés támogatott IPv6 formátumban is. A parancs leírása
megegyezik az általánossal, a különbség annyi, hogy a -6 kapcsolót is meg kell adnia. Természetesen
IPv6 formátumú címet kell megadnia, ha nem állomásnevet akar használni. Egy cím például így nézhet
ki: 3ffe:7501:4819:2000:210:f3ff:fe03:14d0, tehát javasolt inkább az állomásnév használata. A kimenet
ugyanúgy néz ki, mint általában, az egyetlen különbség az „érdekes kapuknál” látható IPv6 cím.
Bár az IPv6 nem terjedt el viharos gyorsasággal a világban, egyes országokban (általában Ázsiában)
egyre inkább ezt használják és a legtöbb modern operációs rendszer támogatja. Ha az Nmap programot
IPv6 támogatással akarja használni, akkor mind a forrás- mind a célgépnek IPv6 beállítást kell
használnia. Ha az Ön szolgáltatója (mint a legtöbb általában) nem biztosít Önnek IPv6 címet, igénybe
vehet ingyenes alagút szolgáltatókat, melyek kiválóan működnek együtt az Nmap programmal. Az egyik
legjobb ezek közül a BT Exact. Szintén jól használható még a Hurricane Electric nevű szolgáltató
http://ipv6tb.he.net/. Szintén népszerűek az Ipv6-ról Ipv4-re alagutat biztosító szolgáltatók is.
-A (Agresszív letapogatási paraméterek)
Ez a paraméter további agresszív és fejlett tulajdonságokat engedélyez. Jelenleg engedélyezi az
operációs rendszer érzékelést (-O), a változat érzékelést (-sV), a parancsfájl alapú letapogatást
(-sC) és az útvonalkövetést (--traceroute). A jövőben további funkciók is bekerülhetnek a körbe. A
cél az, hogy a felhasználók számára egy átfogó letapogatási készletet biztosítson anélkül, hogy
rengeteg paramétert kelljen megjegyezni. Ez a paraméter csak a tulajdonságokat engedélyezi. Nincs
hatással az időzítési paraméterekre (mint a -T4) vagy a részletességi paraméterekre (-v), melyeket
külön be kell állítani.
--datadir <könyvtárnév> (Saját Nmap adatfájl helyének megadása)
Az Nmap futás közben az alábbi fájlokból szerez be speciális információkat: nmap-service-probes,
nmap-services, nmap-protocols, nmap-rpc, nmap-mac-prefixes és nmap-os-db. Ha ezek közül bármelyik
fájlnak külön megadja az elérhetőséggét (a --servicedb vagy a --versiondb paraméterrel), akkor ezt a
fájlt ezen a helyen fogja keresni. Ezután az NMap ezeket a fájlokat a --datadir paraméterben megadott
könyvtárban fogja keresni (ha megadta). Azokat a fájlokat, melyeket ott nem talál meg, az NMAPDIR
környezeti változóban megadott könyvtárban fogja keresni. Ezután következik az ~/.nmap fájl (csak
POSIX rendszereknél) vagy az Nmap futtatható állomány helye (csak Win32 rendszereknél), majd a
fordításnál megadott helyek, mint például az /usr/local/share/nmap vagy az /usr/share/nmap. Legvégső
próbaként az Nmap körülnéz az aktuális könyvtárban.
--servicedb <szolgáltatásfájl> (Saját szolgáltatásfájl megadása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatásfájlt használja a programmal szállított
nmap-services fájl helyett. Ennek a paraméternek a használata gyors letapogatást (-F) eredményez.
További információkért nézze meg a --datadir paraméter leírását.
--versiondb <szolgáltatás próbafájl> (Saját szolgáltatás próbafájl megadása)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a megadott szolgáltatás próbafájlt használja a programmal
szállított nmap-service-probes fájl helyett. További információkért nézze meg a --datadir paraméter
leírását.
--send-eth (Nyers ethernet keretek küldése)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat az ethernet (adatkapcsolati) rétegen keresztül
küldje a magasabb IP (hálózati) réteg helyett. Alaphelyzetben a Nmap a futattó környezethez legjobban
illeszkedő megoldást választja. Unix rendszereken általában a nyers csatolók (IP réteg) adják a
leghatékonyabb eredményt, míg a Windows rendszereknél szükség van az ethernet keretekre, mivel a
Microsoft tiltja a nyers csatolók használatának támogatását. Unix rendszereken az Nmap ennek a
paraméternek a megadása ellenére is a nyers IP csomagokat fogja használni, ha nem talál más
választási lehetőséget (például nincs ethernet kapcsolat).
--send-ip (Küldés az IP rétegen keresztül)
Arra utasítja az Nmap programot, hogy a csomagokat IP csatolókon keresztül küldje az alacsonyabb
szintű ethernet keretek helyett. Ez az előzőekben tárgyalt --send-eth paraméter kiegészítője.
--privileged (Feltételezi, hogy a felhasználó teljes jogosultsággal rendelkezik)
Az Nmap feltételezi, hogy a felhasználó elegendő jogosultsággal rendelkezik olyan műveletek
elvégzéséhez, mint az adatküldés nyers csatolókon keresztül, csomagok fürkészése és más olyan
műveletek, melyek általában rendszergazdai jogosultságokat igényelnek a Unix rendszereken.
Alapesetben az Nmap kilép, ha ilyen műveletre utasítják és a geteuid() függvény nem nullát ad vissza.
A --privileged paraméter jól használható a Linux rendszermag képességeivel és olyan rendszerekkel,
amelyek lehetővé teszik, hogy alacsonyabb jogosultságú felhasználók nyers csomagokat küldjenek.
Figyeljen arra, hogy ezt a paramétert még a jogosultságot igénylő műveletek (SYN letapogatás,
operációs rendszer érzékelés stb.) paraméterei előtt meg kell adnia. A --privileged paraméterrel
egyenértékű az NMAP_PRIVILEGED környezeti változó beállítása.
--unprivileged (Feltételezi, hogy a felhasználónak nincs elegendő jogosultsága)
Ez a --privileged paraméter ellentéte. Az Nmap úgy kezeli a felhasználót, mint akinek nincs
jogosultsága nyers csatolók használatára és csomagok kifürkészésére. Hasznos lehet tesztelésnél,
hibakeresésnél vagy amikor az operációs rendszer nyers hálózati funkciói sérültek. Az --unprivileged
paraméterrel egyenértékű az NMAP_UNPRIVILEGED környezeti változó beállítása.
--release-memory (Kilépés előtt felszabadítja a memóriát)
Ez a paraméter csak a memóriaszivárgási hibák keresésekor hasznos. Arra utasítja az Nmap programot,
hogy a kilépés előtt szabadítsa fel a lefoglalt memóriát, így a memóriaszivárgás könnyen
felderíthető. Normál helyzetben az Nmap átugorja ezt, mivel a program leállításakor az operációs
rendszert ezt amúgy is végrehajtja.
-V; --version (Programváltozat megjelenítése)
Megjeleníti az Nmap program változatszámát és kilép.
-h; --help (Súgólap megjelenítése)
Megjelenít egy rövid súgót a leggyakrabban használt parancsokról és paraméterekről. Ugyanezt a
képernyőt kapja, ha az Nmap parancsot paraméterek nélkül futtatja le.
FUTÁSIDEJŰ KAPCSOLAT
Az Nmap program futása alatt minden billentyű lenyomása rögzítésre kerül. Így kapcsolat létesíthető a
programmal anélkül, hogy le kellene állítani majd újraindítani azt. Bizonyos billentyűkkel módosíthat
egyes paramétereket, míg a többi billentyű lenyomásával egy állapotjelentés jelenik meg az éppen futó
letapogatásról. ltalános szabály, hogy a kisbetűk növelik a megjelenített információ mennyiségét, míg a
nagybetűk csökkentik azt. Segítségért használja a ‘?’ billentyűt.
v / V
Növeli / csökkenti a megjelenített információk mennyiségét
d / D
Növeli / csökkenti a hibakeresési adatok mennyiségét
p / P
Bekapcsolja / kikapcsolja a csomagok nyomkövetését
?
Megjeleníti a futásidejű súgót
Bármely más billentyű
Megjelenít egy hasonló állapotjelentést:
Stats: 0:00:08 elapsed; 111 hosts completed (5 up), 5 undergoing Service Scan
Service scan Timing: About 28.00% done; ETC: 16:18 (0:00:15 remaining)
PÉLDÁK
Ebben a fejezetben néhány példa következik az Nmap használatára, az egyszerűbb rutinfeladatoktól a
bonyolultabb, beavatottabbak számára valókig. Néhány IP cím és tartománynév azért került be a példákba,
hogy a dolgok eléggé konkrétak legyenek. Ezeket helyettesítse olyan IP címekkel és nevekkel, melyek a
saját hálózatából származnak. A program készítői nem hiszik, hogy a kapuletapogatás valójában illegális
vagy illegális lehet. Ennek ellenére néhány rendszergazda nem veszi szívesen a kéretlen letapogatásokat
és panaszt emelhet. A legjobb előzetesen megszerezni a szükséges engedélyeket.
Tesztelési célból kipróbálhatja a scanme.nmap.org állomást. Ez az engedély kizárólag az Nmap programmal
történő letapogatásra vonatkozik és nem terjed ki ártó kódok kipróbálására vagy szolgáltatásmegtagadási
(DOS) támadások végrehajtására. A hálózat kapacításának megőrzése érdekében kérjük, hogy ne indítson napi
néhány tucatnál több letapogatást. Ha valaki visszaélne ezzel az ingyenes tesztelési lehetőséggel, a
tulajdonosok leállítják a rendszert és az Nmap a következő hibaüzenettel fog visszatérni: Failed to
resolve given hostname/IP:scanme.nmap.org. Ugyanezek az engedélyek vonatkoznak a scanme2.nmap.org,
scanme3.nmap.org és a további állomásokra is, bár ezek jelenleg még nem üzemelnek.
nmap -v scanme.nmap.org
Ezzel a paranccsal letapogatható az összes foglalt TCP kapu a scanme.nmap.org állomáson. A -v paraméter
engedélyezi a bőbeszédű üzemmódot.
nmap -sS -O scanme.nmap.org/24
Elindít egy lopakodó SYN letapogatást minden olyan állomáson, mely a Scanme állomás „C osztályú”
címterében található és elérhető. Emelett megpróbálja kideríteni, hogy az elérhető állomások milyen
operációs rendszert futtatnak. A SYN letapogatás és az operációs rendszer felderítése miatt ennek a
parancsnak a futtatásához rendszergazdai jogosultságok szükségesek.
nmap -sV -p 22,53,110,143,4564 198.116.0-255.1-127
Felderíti az állomásokat a 198.116-os B osztályú hálózat mind a 255 8 bites alhálózatának alsó felében és
végrehajt rajtuk egy TCP letapogatást. Ellenőrzi, hogy a rendszereken fut-e SSH, DNS, POP3 vagy IMAP
szolgáltatás a szabványos kapukon, illetve fut-e bármilyen szolgáltatás a 4564-os kapun. Ha bármely kapu
nyitva található, egy változat érzékeléssel meghatározzuk az azon futó alkalmazás típusát.
nmap -v -iR 100000 -PN -p 80
Arra utasítja az Nmap programot, hogy válasszon ki véletlenszerűen 100 000 állomást és keressen rajtuk
webkiszolgálót (80-as kapu). Az állomások felderítését a -PN paraméterrel kikapcsoljuk, mivel egy kapu
letapogatásakor felesleges először néhány próbával kideríteni, hogy az állomás elérhető-e.
nmap -PN -p80 -oX logs/pb-port80scan.xml -oG logs/pb-port80scan.gnmap 216.163.128.20/20
Visszhang próbák nélkül letapogat 4096 IP címet webkiszolgáló után kutatva, a kimenetet pedig elmenti
greppel feldolgozható és XML formátumban.
HIBÁK
Akárcsak a program készítője, az Nmap sem tökéletes. De segíthet jobbá tenni, ha elküldi a felfedezett
hibák leírását, vagy javítást készít hozzájuk. Ha az Nmap nem az elvárásai szerint működik, először
mindig szerezze be a legfrissebb változatot a https://nmap.org címről. Ha a probléma továbbra is fennáll,
nézzen utána, hogy felfedezték-e már mások is. Keressen rá a Google-ban a hibaüzenetre vagy böngéssze át
az Nmap fejlesztői listát a https://seclists.org/ címen. Olvassa végig ezt a leírást is. Ha nem talál
semmit, küldjön egy hibajelentést az <dev@nmap.org> címre. Írjon le mindent, amit a hibával kapcsolatban
tapasztalt. Adja meg pontosan a használt Nmap változatot és a futtató operációs rendszer változatát is.
Az dev@nmap.org címre küldött hibajelzések és az Nmap használatával kapcsolatos kérdések valószínűleg
gyorsabban megválaszolásra kerülnek, mintha azokat közvetlenül a program készítőjének (Fyodor) küldené.
A hibajavítások sokkal hasznosabbak, mint a hibajelentések. A hibajavítások elkészítésével kapcsolatban
tanácsokat kaphat a https://nmap.org/data/HACKING címen. A hibajavítások elküldhetők az nmap-dev listára
(ez a javasolt), vagy közvetlenül a készítőnek is.
SZERZŐ
Fyodor <fyodor@nmap.org> (https://insecure.org)
Az évek során emberek százai járultak hozzá értékes munkájukkal az Nmap programhoz. Ezek részletezése
megtalálható a CHANGELOG fájlban, mely az Nmap program terjesztése mellett elérhető a
https://nmap.org/changelog.html címen is.
JOGI NYILATKOZAT
Nmap szerzői jog és licenc
Nmap Biztonsági letapogató (C) 1996-2007 Insecure.Com LLC. Az Nmap az Insecure.Com LLC bejegyzett
védjegye. Ez egy szabad program; szabadon továbbadható és/vagy módosítható a Szabad Szoftver Alapítvány
által kiadott GNU General Public License 2-es változatának irányelvei szerint. Ez biztosítja Önnek a
jogot, hogy bizonyos feltételek esetén ezt a programot használja, módosítsa és továbbadja. Ha az Nmap
technológiáját üzleti célú programba kívánja beágyazni, más licencre van szüksége (írjon a
<sales@insecure.com> címre). Több, biztonsági letapogatót forgalmazó cég kapott ilyen licencet az Nmap
technológiájának használatára az állomás felderítés, kapupásztázás, operációs rendszer érzékelés és
szolgáltatás/változat érzékelés területén.
A GPL fontos korlátozásokat alkalmaz a „származtatott munkákkal” kapcsolatban, bár jelenleg a kifejezés
nincs részletesen meghatározva. A félreértések elkerülése érdekében - és a GPL szándékait szem előtt
tartva - a készítők úgy vélik, hogy egy alkalmazás akkor tekinthető „származtatott munkának”, ha az
alábbiak közül bármelyik teljesül:
• Tartalmazza az Nmap forráskódját, vagy annak részletét
• Olvassa vagy felhasználja az Nmap jogvédett adatfájljait, mint az nmap-os-fingerprints vagy az
nmap-service-probes.
• Futtatja az Nmap programot és feldolgozza az eredményt (ellentétben a tipikus parancshéj vagy
végrehajtási menü alkalmazásokkal, melyek csak megjelenítik az Nmap nyers kimenetét, így nem
tekinthetők származtatott munkának.)
• Integrálja/beépíti az Nmap programot egy üzleti célú futtatható telepítő programba, mint amilyen
például az InstallShield.
• Kapcsolódik olyan programkönyvtárhoz, vagy futtat olyan programot mely az előbbiek közül bármelyiket
teszi.
Az „Nmap” kifejezés felhasználható az Nmap programból származtatott munkák bármely részére. A fenti lista
nem kizárólagos, csak néhány példán keresztül megpróbálja tisztázni az Nmap készítőinek értelmezését a
származtatott munkákkal kapcsolatban. Ezek a korlátozások kizárólag akkor érvényesek, ha Ön valójában
továbbértékesíti az Nmap programot. Például semmi nem tiltja, hogy Ön kezelő felületet készítsen az Nmap
programhoz és azt üzleti céllal forgalmazza. Terjessze a programot önállóan és hívja fel a felhasználók
figyelmét, hogy az Nmap programot külön kell letölteniük a https://nmap.org címről.
A program készítői nem gondolják, hogy a fentiek további korlátozásokat adnának a GPL-hez, kizárólag
annak tisztázására szolgálnak, hogyan értelmezik a „származtatott munkák” fogalmát a GPL engedély alatt
terjesztett Nmap programmal kapcsolatban. Ez hasonló ahhoz, ahogyan Linus Torvalds kifejtette a
véleményét a Linux rendszermag-modulokhoz kapcsolódó „származtatott munkákkal” kapcsolatban. A készítők
értelmezése kizárólag az Nmap programra vonatkozik - nem vonatkozik más GPL termékekre.
A készítők örömmel segítenek a GPL korlátozásainak értelmezésében, ha az Nmap programot nem GPL licenc
alatt terjesztett munkában kívánja felhasználni és bármilyen kérdése merülne fel ezzel kapcsolatban.
Ahogy a fentiekben már szóba került, a készítőktől más licenc is beszerezhető, ha az Nmap programot
üzleti célú alkalmazásban vagy eszközben kívánja felhasználni. Több biztonsági eszköz szállítója kötött
ilyen szerződést, amely általában tartalmaz egy állandó licencet az Nmap használatára, kiemelt támogatást
és frissítést. Emellett segít fedezni az Nmap technológiájának folyamatos fejlesztésével járó költségeket
is. További információkat a <sales@insecure.com> címre küldött levélben kérhet.
A GPL előírásaihoz képest különleges kivételként az Insecure.Com LLC hozzájárulását adja, hogy a program
kódjához az OpenSSL könyvtár bármely változatát hozzákapcsolják. Ezt a könyvtárat külön licenc alatt
terjesztik, melynek leírása megtalálható a Copying.OpenSSL fájlban, vagy a program saját copyright
fájljához csatolva. Az OpenSSL kivételével Önnek minden használt kód esetében engedelmeskednie kell a GNU
GPL előírásainak. Ha módosítja ezt a fájlt, kiterjesztheti ezt a kivételt a saját változatára, de erre
semmi sem kötelezi.
Ha Ön ezeket a fájlokat egy írott licenc megállapodással, vagy olyan szerződéssel kapja, mely a
fentiektől eltérő kitételeket tartalmaz, akkor ezek a megállapodások elsőbbséget élveznek a fentiekkel
szemben.
Creative Commons License ehhez az Nmap Útmutatóhoz
Nmap Referencia Útmutató (C) 2005 Insecure.Com LLC. Ez az útmutató a Creative Commons Attribution
License[2] 2.5-ös változata alatt jelenik meg. Ez lehetővé teszi az Ön számára, hogy szabadon terjessze
és módosítsa saját igényei szerint mindaddig, amíg hivatkozik az eredeti forrásra. Alternatív
megoldásként kezelheti úgy is ezt a dokumentumot, mintha az Nmap programmal azonos licenc alá tartozna
(az előzőek szerint).
Unofficial Translation Disclaimer / Nem hivatalos fordítói nyilatkozat
This is an unnofficial translation of the Nmap license details[12] into hungarian. It was not written by
Insecure.Com LLC, and does not legally state the distribution terms for Nmap -- only the original English
text does that. However, we hope that this translation helps hungarian speakers understand the Nmap
license better.
Ez az Nmap licenc részletek[12] nem hivatalos magyar fordítása. Ezt nem az Insecure.Com LLC készítette és
nem tartalmazza az Nmap hivatalos terjesztési irányelveit. Ezeket kizárólag az eredeti angol nyelvű
szöveg tartalmazza. Azonban reméljük, hogy ez a fordítás segít a magyarul beszélőknek jobban megérteni az
Nmap licencét.
A forráskód elérhetősége és a közösségi hozzájárulás
Azért biztosítjuk a hozzáférést a program forráskódjához, mert hiszünk abban, hogy a felhasználónak
jogában áll megismerni a program működését annak elindítása előtt. Emellett a program esetleges
biztonsági rései is vizsgálhatóak (régóta nem találtak egyet sem).
A forráskód segítségével az Nmap átvihető új rendszerekre, kijavíthatók a hibák és új képességekkel is
bővíthető a program. Bátorítunk mindenkit, hogy az általa készített változtatásokat küldje el a
<fyodor@nmap.org> címre, hogy azok bekerülhessenek a fő terjesztésbe. Azzal, hogy ezeket a módosításokat
elküldi Fyodornak vagy valamely Insecure.Org fejlesztői listának, Ön korlátozás nélküli, nem-kizárólagos
jogot biztosít Fyodornak és az Insecure.Com LLC-nek a kód újrafelhasználásához, módosításához és új
licenc alatti kibocsátásához. Bár az Nmap mindig elérhető lesz nyílt forrásúként, de ha nincs lehetőség a
kód új licenc alatti kibocsátására, ez számos szabad program szempontjából katasztrofális. Alkalmanként
harmadik fél számára is új licenc alatt engedélyezzük a kód használatát a fentiek szerint. Ha a saját
kódját különleges licenc alatt szeretné engedélyezni, kérjük jelezze azt az elküldéssel egyidőben.
Nincs garancia
A programot annak reményében terjesztjük, hogy hasznos lesz, de MINDENFÉLE GARANCIA NÉLKÜL; beleértve az
ELADHATÓSÁGRA vagy EGY ADOTT CÉLRA VALÓ MEGFELELŐSÉGRE vonatkozó garanciát. További részletekért
látogasson el a http://www.gnu.org/copyleft/gpl.html címre, vagy olvassa el az Nmap programmal
terjesztett COPYING fájlt.
Szükséges megjegyezni, hogy alkalmanként az Nmap miatt öszeomolhatnak bizonyos gyengén megírt
alkalmazások, TCP/IP vermek és operációs rendszerek is. Bár ezek nagyon ritkán fordulnak elő, fontos
észben tartani. Soha ne használja az Nmap programot kritikus feladatot ellátó rendszer letapogatására
addig, míg fel nem készült egy esetleges leállás minden következményére. A készítők elismerik, hogy az
Nmap okozhatja egyes rendszerek vagy hálózatok összeomlását és elutasítanak minden felelősséget az Nmap
által esetleg okozott kárral vagy problémákkal kapcsolatban.
Helytelen használat
Az esetleges összeomlások kockázata miatt és mert rossz szándékű behatolók előzetes felderítésre
használják az Nmap programot, egyes rendszergazdák idegesen reagálnak a legkisebb letapogatásra is és
hajlamosak panasszal élni. Így a legkisebb letapogatás előtt is célszerű a rendszer tulajdonosától
engedélyt kérni.
Biztonsági okokból az Nmap programot soha nem szabad különleges jogosultságokkal (pl. suid root)
telepíteni.
Harmadik féltől származó programok
Ez a program az Apache Software Foundation[13] által fejlesztett programrészeket tartalmaz. Az Nmap
programmal együtt a Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár[14] egy módosított változata is terjesztésre
kerül. Az Nmap Windowos változata a Libpcap könyvtárból származó WinPcap könyvtárral[15] kerül
terjesztésre. A szabályos kifejezések támogatását a PCRE könyvtár[16] biztosítja, mely egy nyílt
forráskódú program és Philip Hazel munkája. Egyes nyers hálózati funkciók a Libdnet[17] hálózati
könyvtárat használják, mely Dug Song munkája. Az Nmap programmal ennek egy módosított változata érkezik.
Igény esetén az Nmap felkészíthető az SSL változat érzékelésre az OpenSSL titkosító eszköztár[18]
segítségével. Az Nmap Parancsfájl motor a Lua programozási nyelv[19] egy beágyazott változatát használja.
Az ebben a szakaszban szereplő valamennyi harmadik féltől származó program szabadon újra terjeszthető a
BSD stílusú programlicencek alapján.
USA export korlátozások
USA export korlátozás: az Insecure.Com LLC úgy véli, hogy az Nmap a US ECCN (export control
classification number) 5D992 alá tartozik. Ennek a kategóriának az elnevezése: „Az 5D002 alá nem tartozó
információbiztonsági program”. Ennek a besorolásnak egyetlen korlátozása a terrorizmus ellenesség, mely
minden árura vonatkozik és megtiltja ezek exportálását olyan terrorista államoknak, mint Irán és Észak
Korea. Így az Nmap exportálásához nem szükséges különleges engedély, hozzájárulás vagy kormányzati
felhatalmazás.
MEGJEGYZÉSEK
1. eredeti angol változat
https://nmap.org/book/man.html
2. Creative Commons Attribution License
http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/
3. RFC 1122
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc1122.txt
4. RFC 792
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc792.txt
5. UDP
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc768.txt
6. TCP RFC
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc793.txt
7. RFC 959
http://www.rfc-editor.org/rfc/rfc959.txt
8. Lua
http://lua.org
9. IP protokoll
http://www.ietf.org/rfc/rfc0791.txt
10. Nmap::Scanner
http://sourceforge.net/projects/nmap-scanner/
11. Nmap::Parser
http://www.nmapparser.com
12. Nmap license details
https://nmap.org/book/man-legal.html
13. Apache Software Foundation
http://www.apache.org
14. Libpcap hordozható csomagelfogó könyvtár
http://www.tcpdump.org
15. WinPcap könyvtárral
http://www.winpcap.org
16. PCRE könyvtár
http://www.pcre.org
17. Libdnet
http://libdnet.sourceforge.net
18. OpenSSL titkosító eszköztár
http://www.openssl.org
19. Lua programozási nyelv
http://www.lua.org
Nmap 12/04/2024 NMAP(1)